A VÁCI EGYHÁZMEGYEI ZSINAT FÓRUMA
BejelentkezésRegisztráció

Vissza a témákhoz Evangelizáció

Evangelizáció (zsinati alapgondolatok)

 

I. Általános alapelv: A lelkipásztorkodás adott korban és világban történik. A világ adottságainak figyelembevételével kell betölteni küldetését. „Az idők jeleire korszerű választ adni”(LG.1.)

 

II. A Lelkipásztorkodás helyzete régen……..          és ma.

-Közösség:   adott volt (falusi társadalom)               létre kell hozni

-Személyesség: adott volt                                        ki kell építeni

-Hitoktatás: csak a gyermekek                                 felnőtteket is

-Szentségkiszolg.:  automatikus                                katekumenátus

-misszióra nevelés:   nincs                                        nevelni kell a misszióra

-világiak szerepe:    minimális                                   szükséges

-egyházkép (klerikális)”piramis”                               Isten családja

 

III. Evangelizáció fogalma az Evangelii Nuntiandiban (1975) jelenik meg. Nem részfeladat, nem pusztán lelkipásztori tevékenység. Azonos az egyház egész küldetésével.  Az evangelizáció hordozói nemcsak a lelkipásztorok, hanem minden hívő.  Egyéni és közösségi tanúságtétel.

Az evangelizáció természetfeletti folyamat. (Az evangelizáció nem akció kérdése, hanem az Istennek adott élet gyümölcse és függvénye) Amilyen mértékben éli a személy az Istennek szenteltséget, olyan mértékben működik hatékonyan együtt Jézussal a világ megszentelésében

A „hivatalból tanúságtévőknél” nagy kísértés, hogy Krisztusról akarnak tanúságot tenni Krisztus nélkül. Az evangelizáció: élet Krisztusban!

 

IV.Mit jelent Jézus számára az evangelizáció? –mit jelent ez nekünk.

1. Jézus egy az  Atyával (Jn.10.30, Jn.12.28.) az imádságban.

- A lelkipásztori szolgálat sokféle kötelezettséggel jár, melyek külső aktivizmus elé sodorhatnak. A rendszeres ima!!!!!!!!!

2. Jézus egy az emberekkel (Fil,2.6) Kiüresítette magát, eggyé vált az emberekkel.

- Jézus követőinek is ezt kell tenni! A szeretet az evangelizáció igazi hajtóereje. „Az egyház útja az ember.” Mt.25.40 „Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek.”

3. Jézus áldozattá lett.

- A Jézussal egyesülő élet nagy titka  a kereszt. A kereszt Krisztus életének és megváltásának a kulcsa.  4.kánon: „Váljunk Krisztusban élő áldozattá”

4.Szentháromságos egység (Jn.17.21) Jézus főpapi imájában az egységért imádkozik: „Ebből felismeri a világ, hogy Te küldtél engem.”

-  Az egységet mindig építeni kell! Egység a püspök és a papok között, egység a hívek és a papok között, egység a plébánián, ökumenikus párbeszéd.

 

V. Új evangelizáció: 1985-ben Christifideles Laici. :

- Ahol a jámborság és a keresztény népi vallásosság hagyománya még elevenen él, több tényező is - köztük a szekularizáció és a szekták terjedése - megsemmisítéssel fenyegeti ezt az erkölcsi és lelki örökséget. Ezért a hit tisztaságát, mélységét és gyarapodását csak egy új evangelizáció tudja megerősíteni, mely ezeket a hagyományokat a szabadság igazi erejévé képes átalakítani. Kétségtelenül mindenütt sürget a feladat, hogy az emberi közösséget újból keresztény szellemmel itassuk át. Ennek feltétele, hogy megújuljon az egyházi közösségek hálózata.

A pápa a paradigmaváltásra utal. Nem egy régi lelkipásztorkodás odaadóbb formáját jelenti.

„A megkereszteltek nagy csoportja eltávolodott Krisztustól”- ez új evangelizációt igényel.

Leghangsúlyosabb kifejezés: tanúságtétel. „A ma emberét inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók, és ha meg is hallgatják a tanítókat, csak azért teszik mert egyben tanúk is…”

 

Az új evangelizációhoz új egyházkép kell: Communió egyház (Ráhner: Az egyház vagy közösségi lesz, vagy nem lesz többé. Vagy misztikus lesz, vagy nem lesz többé..)

 

 

VI. Hit átadás útjai:

1.Az  élet tanúságtétele („jótetteitek láttán magasztalják Istent” Mt.5.16)

2.igehirdetés tanúságtétele (Mk.16.15) Az igehirdető modellje Krisztus: szó és tett egysége,  élje a mit mond.

3. közösség tanúságtétele ”Arról ismerjék meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretetitek egymást”(Jn. 13.34) A nem hívők figyelmét a közösség szeretete hívja fel az evangélium szépségére: ezek a közösségek befogadják a hit után érdeklődőket.

Az evangelizáció : Egyházon belül (magunkon kezdeni, megtérés!)

-Szentséget kérők (befogadó közösségen keresztül kapcsolódjanak, )

- Keresők (kilépni a templomból a „templomkertbe” keresni a századikat..

(Hogyan jutunk el az emberekhez, hova lehet őket meghívni)

VII.Mi a Krisztusi élet lényege? Különböző korokban különböző módokon közelítették meg. Kiüresedett, intézményesedett. Tudatosítani: Mit akar tőlünk Krisztus. Rajtunk keresztül akarja vezetni egyházát (Nem intézményt irányítani) Egy szellemi harc van a világban…

Meg kell tanulnunk magunkra ölteni a Lélek fegyvereit, és ezt másokkal is megtanítani..

Kérdések:

2012-es püspöki szinódus Lineamentája A Bevezető kérdései

 

1. fejezet: Az új evangelizáció ideje

Az első fejezet kérdései Keresztény közösségeink ma egyházi és társadalmi helyzetük mély változásának időszakát élik meg.

1. kérdés Ennek a változásnak a helyi egyházakban melyek a főbb jellegzetessé-gei?

2. kérdés A különböző egyházakban a jelen helyzet milyen felmérése és értékelése valósult meg az új evangelizáció fényénél? A világ jelenleg mély változásokat él át, melyek új helyzeteket hoznak létre, és új kihívást a kereszténység számára.

3. kérdés Melyek az új lelkiségek kérdései, a születő vallásosság új igényei? Látható-e, hogy az új vallási hagyományok megerősödnek?

4. kérdés Melyek azok az új formák, melyeket a helyi egyházak az új evangelizációban alkalmaznak?

5. kérdés A helyi egyházak mennyiben készültek fel arra, hogy felvállalják és meg is valósítsák számukra II. János Pál többször megismételt kérését, hogy tegyük magunkévá az új evangelizációt, mely új a lelkesedésében, módszereiben, kifejeződésében?

 

2. fejezet: Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése

A második fejezet kérdései Krisztus megtapasztalása a hit átadásának célja, hogy ezt megismertessék azokkal, akik közel vagy távol vannak. Ez sarkall bennünket a misszióra.

1. kérdés Keresztény közösségeink mennyiben képesek olyan egyházi helyekké válni, melyek a lelki tapasztalat eszközét nyújtják?

2. kérdés Hogyan találtak az egyes egyházak megoldásokat és válaszokat a lelki megtapasztalás kérdésére, mely ma a fiatal nemzedékeket áthatja? Az Ige és az Eukarisztia mint két fő szempont kiemelt módon segíti elő a keresztény hit lelki tapasztalatként való megélését.

3. kérdés Az Isten Igéjét hallgató és azon elmélkedő csoportok mennyiben váltak közösségeink számára a keresztény élet közös eszközévé? Közösségeink mennyiben fejezik ki az Eukarisztia központi helyét (szentmise, szentségimádás), és vajon ezek mentén építik-e ki tevékenységeiket és életüket? Évtizedek forrongása után a katekézis területe a fáradtság és az elfásultság jeleit mutatja, főképp a befogadók szintjén, megszólítva őket, hogy erősítsék és támogassák ezt az egyházi tevékenységet.

4. kérdés Milyen jótékony eredmények születtek a hit átadásának folyamatában? Milyen nehézségekkel és akadályokkal kellett számolni?

5. kérdés Milyen mértékben sikerült a katekumenátus intézményének modellként megjelenni, amelyen keresztül a keresztény közösségben a katekézis és a hitre nevelés modelljét tudta felépíteni? Korunk helyzete az egyháztól az evangelizáció új stílusát követeli, egy megújult készséget arra, hogy számot adjunk a bennünk élő hitről és reménységről.

 

3. fejezet: Beavatás a keresztény reménybe

A harmadik fejezet kérdései Az új evangelizáció terve az egyház rendelkezésére álló valamennyi hely és valamennyi cselekvés igazolásaként javaslatokat tesz az evangéliumnak a világban való hirdetésére.

1. kérdés A keresztény közösségek vajon kidolgoznak-e olyan pasztorális tervet melynek célja az evangéliumhoz való tartozás és a keresztény megtérés sajátos javaslata?

2. kérdés Az egyes keresztény közösségek az elkötelezettség milyen szintjén kísérelték meg az új evangelizáció útjainak felvállalását? Melyek a keresztény közösségek legsikeresebb missziós megnyílásának kezdeményezései?

3. kérdés Melyek azok a tapasztalatok, intézmények, új csoportosulások vagy tömörülések, melyek születtek vagy elterjedtek az evangélium örömteli és vonzó hirdetése céljából.

4. kérdés Milyen az együttműködés a plébániai közösségek és az új tapasztalatok között? Az egyház nagyon sok erőt fektetett be a bevezető és a hitre nevelő kurzusok újjászervezésébe.

5. kérdés Milyen fejlődést élt át a bérmálás szentsége ezen az úton, és milyen ösztönzések alapján?

6. kérdés Hogyan sikerült a müsztagogikus utakat világosan pontosítani?

7. kérdés A keresztény közösségeknek milyen mértékben sikerült átalakítani a hitre nevelés útját a felnőttek számára, és kifejezetten a felnőttekhez szólni, elkerülve így a veszélyt, hogy csak a gyermekekhez forduljanak?

8. kérdés Vajon a helyi egyházak kialakítják-e világos meglátásaikat az igehirdetés szerepéről és a hit ébresztésének és a keresztségi pasztorációnak egyre nagyobb fontosságot tulajdonító szükségről?

9. kérdés Vajon meghaladták-e már azt a fázist, amely abban állt, hogy a hitre nevelés feladatát a plébániai közösségek részéről a vallásoktatás más szereplőinek adják át (például iskolai intézményeknek), összekeverve a hitre nevelés útját a vallásban való jártasságra való kulturális nevelés alkalmi formáival? A hitoktatás kihívása komoly sürgetéssel szólítja meg egyházainkat.

10. kérdés A keresztény közösségek mennyiben élik meg azon személyek meghívását, képzését és támogatását, akik tanúságtevők, mivel tudják, hogy evangelizálók és nevelők?



Beer Miklós
1. 2013-01-30 19:52:46
Ad 3/10
A megváltozott világban új módon kell az Evangéliumot is hirdetni.A Zsinatunk egyik fontos felismerése, hogy Magyarország /és Európa/ nem keresztény környezet. "Missziós terület". Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk a "megszólítás tudományát". Az iskolai "hitoktatás" kudarcát évtizedek óta tapasztaljuk. Ezt a "fázist" valóban meg kell haladnunk. A hitben való nevelés csak a plébániai közösségben lehet életszerű. Az egyházi iskolák sajátos lehetőségét felhasználjuk, de a "szentségi katekézis" helyszíne ebben az esetben is a plébániai közösség. Az állami iskolákban viszont éppen az etika-oktatás lehet "preevangélizációs" lehetőség. Erre kellene felkészíteni elkötelezett és rátermett pedagógusokat.
Beer Miklós
Szabó László
2. 2013-02-28 13:37:29
A Tiszaföldvári Római Katolikus Plébánia értékelése az egyházmegyei zsinat Új evangelizáció témakörében Szolnokon 2012. október 18-án megtartott üléséről.


Nagyon örültünk, hogy lehetőségünk nyílt a zsinaton való részvételre.
A témafelelős Dr. Csáki Tibor atya. Az Ő előadása magával ragadó volt, amely sok kérdést és gondolatot ébresztett bennünk.

A szentatya XVI. Benedek pápa a közösségi Egyház szerepét hangsúlyozza: szemléletváltást sürget. Ezzel egyetértünk, hogy Európát általában újra kell evangelizálni, amelyet az egyházon belül magunkon kell kezdeni.
Azok felé, akik nem ismerik Jézus tanítását, nem élik a kereszténységet, eltávolodtak az Egyháztól féléjük hiteles, tanúságtévő életünkkel tudjuk az Evangélium örömhírét továbbítani.

Fontos a gyermekek katekézise, vallásoktatása, de még fontosabb az istenkereső felnőttek befogadása és hitük „felébresztése” a felnőtt katekézisen keresztül.
Mindezt a plébániai befogadó közösség (kezesek) segítségével.
Ott, ahol komolyan vették a felnőttek beavatását a keresztény életbe (Felnőttek Katekumenátusa), azt tapasztalták, hogy a katekézisen részt vevők nagyrészt megmaradtak az Egyházban, nem úgy, mint a gyermekek elsőáldozás és bérmálás után.
Szerintünk nagyon jó képzési és segédanyag a felnőttek katekéziséhez Tomka Ferenc: „Találkozás a kereszténységgel” című könyve, illetve nagyon jó útmutató a Magyar Katolikus Püspöki Kar által 1999-ben kiadott „Felnőttek beavatása a keresztény életbe” című kiadvány.


Tornay Gábor
3. 2013-05-30 15:40:07
Ad.1/4.
"A megszólítás tudománya", ma azt is jelenti, hogy megértjük, hogy az információszerzés formái radikálisan megváltoztak. Ezzel nekünk is számolnunk kell. Az emberek információik döntő részét a TV-n és az interneten keresztül szerzik. Ezek az információforrások pedig alkalmas eszközei a "nem test és vér" ördögi manipulációjának, ami elidegenít, magányossá és önzővé tesz. A legfontosabb hatásuk mégis, hogy jelentősen lecsökkentik az egymásra, a felebarátra fordított időt és figyelmet.
Mivel kikerülni nem tudjuk, meg kell néznünk, hogyan fordíthatnánk hasznunkra. Lehet, hogy éppen egy internetes interaktív játék lesz a megoldás első lépése. Ki tudja?
Valószínűleg fejlődést érnénk el, ha közösségi fórumainkon rámutatnánk napjaink információs eszközeinek nyilvánvaló hatásaira. Lehet, hogy a zsinati záródokumentum is tartalmazhatna egyfajta intést, a média híreivel és hatásmechanizmusával kapcsolatosan.
Dr. Tanczik Balázs
4. 2013-10-23 13:15:04
DABAS-GYÓNI tapasztalataim:

Ahol nincs pénz irodistára, és önkéntes sincs, ott jól működik a (flottás) mobiltelefonos irodai ügyelet. Nem kell hozzá más, mint egy GYES-en levő kismama, és a hívő máris nem egy üzenetrögzítővel beszél, hanem egy élő személlyel. Aki persze nekem továbbítja a kéréseket, én pedig visszahívom a hívőt. Természetesen mindez csak egy plusz lehetőség a vezetékes telefonon és a saját mobiltelefonomon (és ezek üzenetrögzítőin) felül, arra az esetre, ha az illető éppen nem talál otthon, és a telefont sem tudom felvenni.

Jól bevált a Hit Évében a Szentatya által szorgalmazott előadássorozat a Katolikus Egyház Katekizmusáról és annak Kompendiumáról. Aki szívesen gyarapítja ismereteit, és rászánja az időt, az gazdagodva távozik. (Ha még helyi tv és youtube feltöltés is van, az érdeklődők száma megsokszorozódik).

Az elsőáldozók és a keresztelendők szüleivel, továbbá a jegyesekkel való foglalkozásból lassan kialakulhat egy segítő stáb, majd egy felnőtt katekumen (ill. fiatal házas) csoport.

Nagyszerű volt tapasztalni, hogy ismeretlen papként ide kerülve a személyes megszólításaimra rögtön 20 önkéntes jelentkezett egy imahadjáratra az egyházközségünk lelki megújulásáért (napi 1 tized rózsafüzér). Hát még milyen csodálatos tapasztalni ennek rövid és hosszú távú gyümölcseit...!

Szintén működő ötletek: pünkösdi dicsőítő virrasztás, elsőáldozás: 4. osztály elején, teadélután tombolával. Lehet babaruha-börze is.

Szeretettel: Balázs atya
Varga Péter
5. 2014-02-07 08:52:48
A megadott témák és bevezető gondolatok alapján úgy látom, hogy nagy átfedés van az 1. (új evangelizáció) és a 10. téma (jelenlétünk a társadalomban) között. Tegnap (2014.02.07.) volt a nagykátai beszélgetés a 10. témával kapcsolatban, és ezért én oda írtam néhány gondolatot, ami ide is tartozik.
Varga Péter vecsési plébános
Adáminé Mihályi Erzsébet
6. 2014-02-11 18:07:27
Az aszódi munkacsoport következő eredményre jutott:
A zsinat tanítása a liturgiát kivéve nagyon lassan kerül át a köztudatba. Főként a keresztelésnél érzékeljük ezt. Sokan csak formálisan kérik a keresztséget, nem értik meg, hogy ha nincs reális esélye annak, hogy a szülők ígéretüknek eleget tegyenek, akkor jobb várni, amíg a gyermek saját nevében tesz majd hitvallást.
Plébániánk területén működik a Karitász, Szt Mónika Imacsop, Cursillo, Rózsafüzér Társ. és Ifi csop. Vannak lp-i munkatársak, akik szívesen, lelkesen segítik a plébános munkáját. Hat éve elkészült a közösségi házunk is, ami lehetőséget ad a közösségi rendezvényekre.
A szentségek kiszolgáltatása után a megmaradás változó. Az elsőáldozóknál azok a gyerekek maradnak meg, ahol megvan a hívő családi háttér. A bérmálkozóknál már fontos az, hogy a felkészülés alatt, ők milyen közösséggé válnak. Őket megpróbáljuk különböző ifjúsági és gyermekmunkával megbízni, így megtartani őket a közösségben. Ezen a területen ad új lehetőséget az IKSZ 50 munkaóra teljesítése. Próbáljuk a fiataljainkat saját plébániánkon foglalkoztatni, így erősíteni velük a kapcsolatot.
A közösséggé válást segítő alkalmaink még a családnapjaink, táboraink; sok fiatal családot megnyertünk a 11 órakor kezdődő vasárnapi szentmisével.
Aszód lakossága nagyon összetett, így a népi vallásosság, a hagyományok nem jellemzőek városunkra, ezért ilyen irányban nem erősíthetjük az evangelizációs alkalmakat.
Tisztelettel: Aszódi Munkacsoport
gedeon józsef
7. 2014-05-10 11:13:00
Kedves Kollégák!
Épp ma olvastam "Az evangélium örömé"-ben a 11.pontot, így kezdődik: "A megújított igehirdetés a hívőknek-még a langyosaknak és a hitüket nem gyakorlóknak is- felkínálja hit új örömét és az evangelizáló termékenységet.."
Ti miben látnátok, látjátok "a megújított igehirdetés"t?
Köszönömha szóltok hozzá(m)!
Gedeon Jóska
gedeon józsef
8. 2014-05-10 11:14:35
Kedves Kollégák!
Épp ma olvastam "Az evangélium örömé"-ben a 11.pontot, így kezdődik: "A megújított igehirdetés a hívőknek-még a langyosaknak és a hitüket nem gyakorlóknak is- felkínálja hit új örömét és az evangelizáló termékenységet.."
Ti miben látnátok, látjátok "a megújított igehirdetés"t?
Köszönöm, ha szóltok hozzá(m)!
Gedeon Jóska
Mikesy György
9. 2014-05-31 11:32:59
Itt az evangelizáció témájában látszólag sajátos megközelítésnek tűnik majd a hoz-zászólásom, ill. szükséges bevezetésem, hiszen nekem az lenne a küldetésem, hogy fogyatékos személyek oldaláról szemléljem a dolgot, így világi dolgokon felül az Egyházat, tanításait, dokumentumait, mely alapforrásai a Biblia és apostoli hagyományok. Miért látszólagos a sajátos megközelítés? Éppen maga Jézus Krisztus nyilvánvalóvá tette, hogy nemcsak ugyanúgy fordult fogyatékos személyekhez, mint bárkihez, hanem megadott nekik csodálatos ajándékot, csodát, ezzel kitüntetett figyelembe helyezte őket. Vagy éppen emiatt lenne a sajátos megközelítés?
Nem a magamból, mint sorstársból kell indulnom, hála mélyen hívő katolikus szüleimnek, keresztszüleimnek és családomnak, amelyben növekedtem, hogy nekem családon kívül előbb volt az Egyház, mint a világ, aztán mind a két helyen megtaláltam a helyemet. Tehát Veletek együtt nekem is van egyetemes elkötelezettségem az evangelizáció területén. Hiszek abban, amikor Isten így akarta, hogy súlyos fogyatékossággal éljek és első gyermekem mellett két fogyatékos gyermek apja lehetek, de adott hozzá képességet, hogy itt, az Egyházban is van tennivalóm. Tudatosítanom kell azt a horizontális szemléletet, hogy érvényesüljön mind a tíz zsinati témában is, azokon belül több pontban is.
Mikesy György
10. 2014-05-31 11:34:43
Most arra kérlek mindenkit, hogy egy kicsit vonatkoztassunk magunkat, gondolkodá-sunkat azoktól önálló életvitelre képtelen súlyos fogyatékos személyektől, akik egy-házi, állami ápoló-gondozó otthonokban, intézményekben, védett környezetekben élnek. Ezzel nyugtatunk lelkiismeretünket, innentől kezdve nincs tennivalónk többi fogyatékosokkal szemben. Az ők nevében is köszönetet mondok igen nagy segítsé-géért, amit kapnak tőletek. Igaz, hogy ott még bőven vannak tennivalók. Azokról a többé-kevésbe önálló életvitellel élő fogyatékos személyekről írok, akik családokban vagy egyedül élnek, akiknek családjai, hozzátartozói mindennap magukra hagyva küzdenek nehézségekkel. Ők kevés segítséget kapnak. Ne csodálkozunk, hogy ők kiesnek az eddig gyakorolt vallási életből, egyházi közösségből vagy nem tudnak beilleszkedni az általunk elvárt közösségbe, - építésbe.
Most az itteni fejezet témánál maradva miként lehet hiteles és hatékony evangelizá-ció, lelkipásztorkodás és misszió? Van ebben valamilyen szerepe a fogyatékos sze-mélyeknek? Aktuális gondolat az általános alapelvben megfogalmazott!
Miképpen néz ki a mi korunk és világunk? Mik az idők jelei? Ők (fogyatékos szemé-lyek) családostul, egyénileg jelen vannak-e egyházi életben, közösségben és evangelizációban? Ők részesülhetnek-e a keresztény reményben?
Mikesy György
11. 2014-05-31 11:38:56
Mindenképpen szükség van a velük való találkozás új kultúrájára, miután ők is kiváltságosak Jézus szemében. Erre a paradigmaváltás szükségességére utal a pápa: http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-beszede-vakok-es-suketnemak-egy-csoportjahoz-videoval
Katolikus világegyházban általánossá válik, hogy jobban kerülnek előtérben a fogyatékos személyek, mint itt. Az utóbbiak aktív jelenléte vagy formálóvá és szociális érzékenységgé teszi a közösséget vagy létrehozza a közösséget. Ahogyan Jézus Krisztus élete rámutat: fogyatékos személyekkel tett csodákkal rámutatott, hogy ő az Eljövendő. Velük kezdődik az Egyház, misszió és evangelizáció. Mi teszi szociális érzékenységgé a közösséget? „Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek.”
Az ilyen formálódó és szociális közösségben jobban előtérbe kerülhet a személyesség, amit ki kéne építeni. Megindulhat egymás megismerése, több esetben a fogyatékosok megismerésén át ők is lelkileg és személyiségben gazdagodhatnak, szemléletformálódás által. Vajon ki és mennyire ismeri a fogyatékos személyek életét, életvitelét, nehézségeit és magárahagyatottságukat?
Kellemetlen téma, hogy egyházi, plébániai közösségben alkalmazkodni kell a fogyatékos személyekhez. Könnyebb nélkülük élni, mozogni, mint együtt. Nem tudván, hogy talán egyszer ők is ezzel fognak szembenézni saját maguk vagy hozzátartozók által.

Ilyen közösségi áldozatvállalás titka legyen: „A Jézussal egyesülő élet nagy titka a kereszt”
Mikesy György
12. 2014-05-31 11:43:31
Ezt a kettős titkot mélyen megértve minden könnyűvé válik és válhat.

Ilyenkor (pl. szemléletfordulások, élethelyzetek megismerései, közösségi tapasztalatok által) szociális érzékenységnél fogva nemcsak gyermekek, hanem felnőttek is fogékonyabbak lennének hitoktatás, szentségek iránt. Így talán nagyobb esély van arra, hogy megkeresztelkedtek többsége megmaradnak a közösségben, hiszen bőven vannak a világi feladatok, pl. fogyatékos személyek életvitelének megsegítése.
A fogyatékos személyek és velük együtt élő családok, hozzátartozók befogadásával könnyebben tudunk missziós tevékenységet kifejteni azok felé, akik vallástalanok, közömbösök, más nehézségekkel élők.
Így megnő a világiak szerepe, akár „többség” és akár fogyatékos személyek és velük élő hozzátartozók részéről, közösek vagyunk az Egyház egyetemes küldetésében.
Végső soron olyan képet lehet alkotni, láttatni az Egyházat, mint az Isten családja, ahol közösségi tanúságtételi, természetes közegben élnek hitvalló, bizonytalankodó, nehézségekkel, ill. fogyatékossággal élők.

Ez lenne a mai idők jelei és a mai evangelizáció, több más úttal, közösséggel és lelkipásztori szolgálat sokféleségével és abban megosztott felelősséggel együtt.

Szemünk elől soha nem elveszíteni a hit tisztaságának megőrzését, még több nehézséget felvállaló közösségnek sem, amikor törekednek a fogyatékos személyek és családok befogadására.
Mikesy György
13. 2014-05-31 11:45:18
Ezzel a nehézséggel szembe néző közösség akkor nem marad magára, ha több ilyen hasonló közösség van az Egyházban, egymással is osztozkodva kialakul a közösségek hálózata, tehát hasonlóvá kell tenni a közösségeket, mint építés.

Ne mentsünk fel magunkat, hogy egy-egy közösségnek nem kell befogadni a fogyatékos személyeket, családokat, mert rajtunk kívül van még egy-egy befogadó közösség és oda irányítunk „közösségi nehézségeket” okozó személyeket.

Ez lenne a hiteles tanúságtétel Krisztus mellett, ez lenne az új egyházkép, a communió. Ez lenne az újfajta „megszólítás” tudománya.
A fentiekhez hozzáfogni elengedhetetlenül szükségesek a hit átadás útjai: élet, igehirdetés és közösség tanúságtétele.
Így oda-vissza működhet a pasztoráció, kölcsönösen egymásra hathatnak, hiszen hitből fakadó cselekedetek által hit nem válik passzívvá. Szellemi, ideológiai harc helyett Krisztust megélni mindennapokban, hit által. Így is valósulhat meg Szent II. János Pál pápa kérése: „tegyük magunkévá az új evangelizációt” másokkal együtt, azokkal is, akik látszólag nehézséget okozhatnak.
Juhász Péter
14. 2014-10-31 22:08:32
Jelenlétünk és…
Igen a templom előtt megvakarom a mellem keresztvetés gyanánt, pap kevés van, ha jelen van, nem látszik, mert papicivilben, vagy civilben van. Régen keresztet vetettem és a pap reverendában volt. Látszik rajtam, hogy keresztény vagyok? Mindenki megszokta nézni plébániája internetes oldalait, és érdekesnek, karbantartottnak, frissnek találja? Tud valaki oldalakat ajánlani, ahol bibliai, erkölcsi témákban játszhatnak érdekes, izgalmas játékokat a különböző korosztályba tartozó internetező gyerekeknek, vagy csak sopánkodunk, hogy a gyerekek interneteznek, és nem lehet őket elvonszolni? Használjuk a technikát? Figyeljük a hitoktatók munkáját, hogy kikkel szeretnek a gyerekek tanulni és kikkel nem annyira? Váltunk-e, tudunk-e váltani, ha kell? Tudunk–e segíteni az oktatónak, ha kell? Felszereltük-e a hitoktatókat a legjobb, legkorszerűbb eszközökkel, hogy a legizgalmasabb órákat ők tartsák? Képezzük-e őket folyamatosan, hogy éljen a hitük, és ne csak szép, hibátlan, de hiteles is legyen, amit előadnak?
Juhász Péter
15. 2014-10-31 22:10:39
…el tudjuk-e mondani, amit el kell mondani.
El tudom-e mondani, hogy ha nekem kellene elmagyarázni,
-hogy mi az atyai szeretet, annak, akinek egy sincs vagy akár négy is van. A hitoktató tudja?
- hogy miért ne paráználkodj, mikor az jó, mikor ma már a 12 éves korhatáros filmben, minden ok nélkül bújik ágyba az ügyésznő/bírónő a bűnözővel, rendőr a rendőrnővel,stb., és leföljebb, az a baj, hogy a résztvevők megizzadtak, vagy a ruha összegyűrődött, mikor a jövő értelmisége „gólyatáborban” edz az igazi értelmiségi létre, mikor az élet adásnak, az élet csírájának, az életnek nincs értéke. Mi abban a jó, ha nem paráználkodom? A hitoktató tudja?
-hogy miért ne ölj, mikor minden filmben a pozitív hős, az igazságért, megdicsőülve öl, mikor a „demokráciáért” az „értékekért”, „emberi jogokért!!!” gondolkodás nélkül bombázunk és büszkék vagyunk rá. Mi abban a jó, ha nem ölök? A hitoktató tudja?
- hogy miért ne lopj, mikor látszólag az viszi valamire, aki lop, adót csal, nem ad számlát, nem fizeti ki a megrendelt munkát, az a valaki, aki a munkahelyéről viszi haza a papírt, a ceruzát, a rajzszöget, a reszelőt, stb. Mi abban a jó, ha nem lopok? A hitoktató tudja?
Most az ölünkbe esett egy lehetőség, a hit-és erkölcstan oktatással, mérlegre kerültünk, ne legyen az ítélet „Mene tekel ufarszin”!
Juhász Péter
16. 2014-10-31 22:37:09
Iskoláink, óvodáink eldöntötték-e, hogy keresztény többséghez vesznek fel, nem keresztény gyerekeket, hogy keresztény gyerekek jöjjenek ki az út végén, vagy megettük a nyitottság maszlagját, és nem keresztény gyerekek többsége között próbálunk, néhány keresztény gyereket legalább megőrizni? Szigorúak és következetesek vagyunk-e abban, hogy a katolikus iskola katolikus legyen. Megszerveztük a segítségnyújtást, azoknak a jószándékú, de nem erős hitű, vagy nem egészen keresztényi normák szerint élő munkatársaknak? Katolikus egyetemünk, főiskolánk katolikus utánpótlást képeznek az iskoláinknak, vagy hallgatók végeznek?
Hisszük- e, valljuk-e, hogy a kereszténység nem csak vallás, de életforma is, és így ha tetszik, ha nem, nem maradhat a templom falai között, mert akkor nem kereszténység. Ez van.
Hisszük-e valljuk-e, hogy a kereszténység korszerű, vagy azt hisszük, hogy akkor korszerű, ha szaladunk a nem keresztény, sőt „semmilyen” világ sűrűn változó trendje után.
Nem a felelősségemet szeretném áthárítani, csak jelezni próbáltam, hogy eszközökhöz jutottunk, nagyon következetesen és határozottan kell élni velük, mert el kell számolnunk vele a Bírónál, nem küld percenként mentőcsónakot!
Juhász Péter
17. 2014-11-01 21:57:59
El kell mondanom, mire ez a sok kérdés.
A váci zsinati ülés rendje; a plébániák, filiák hozzászólása, majd esetleg kérdések.
Most szinte minden érintett plébánia készült és hozzászólt, sok érdekes, értékes szempont, észrevétel, tapasztalat hangzott el. Az idő repült, sőt elrepült. A kérdések bennem maradtak. Most így leírva, látom jó is. Sem hitoktató, sem pedagógus nem vagyok, ezért lehet, hogy minden kérdésre rég meg van a válasz. Az ülésen csak az időt húztam volna. Itt ezen a fórumon viszont bátran át lehet ugrani ezt a három kockát. A hiábavalóságért és fontoskodásért mindenkitől elnézést kérek.
Tóth Ferenc
18. 2015-09-02 17:06:38
Tóth Ferenc

Isten mindig közösségekben gondolkodik, így az evangelizáció is csak így remélheti segítségét. II.János-Pál halála evangelizció volt, mert sokan meghaltak ott az eddigi életüknek, és már Krisztusnak élnek. A réma kifejtésében szereplő az egyház vagy közösségi lesz vagy nem lesz többé - ez parafrázisa akar lenni Robert Schuman mondásának, melyet Európára mondott: -Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz többé- ez evilági tényező az Egyház csak egy esélyes tehát közösségibb lesz, mert léte az Istenben van, tehát nem lehet, hogy ne legyen, legfeljebb nem itt és ott, hanem talán amott ahol most éppen nincs.Szt. Ágoston városát szokták emlegetni példaként Karthágóban most nincs jelen az Egyház, de de máshol mutatkozik.

Változó világban keresni kell a találkozási pontokat a világgal: szociális, kulturális, ökológiai új utak. Utat találni. egyházközségi összejövetelek új típpusai: réteg lekigakorlatok ehhez nem kell pap-témavezető a szokásos ünnep előtti gyóntatáson kívül, Nem külön apák-anyák és ygerknap: ENSZ családi nap május 15, ez a Szent család vasárnap beltéri programja mellett külső programokra jobban alkalmas: ENSZ kenyér világnapja alkalmasabb kenyér áldásra, mert et Baross László mezőgaszdász születésnapja okt. 16. ekkor már utolérjük a gyerekeket is. Szent Istvánra a helyi tűzijáték megnézésének előkészületéül magyar népdal estet tartunk este 8órától 10-ig a templomkertben, majd csak megnő ez a kezdeményezés is. stb.
Mikesy György
19. 2015-09-24 21:28:24
Isten nemcsak közösségekben gondolkodik, hanem egyénekben is. Nézzük meg pl. elhivatottságot. Isten az egyéneket meghívja a követésre. Egy közösség akkor születik, ill. van, ha elhívatott krisztuskövetők vagy istenkeresők összejönnek pl. imádkozni, dicsőíteni szentáldozásban, ill. misében részesülni, gondokat megbeszélni, programokat szervezni, gondoskodni szegényekről, elesettekről, fogyatékosokról, stb.

Természetesen bölcsen kell élni a világban folyó gyors változásokkal, miközben el ne veszítsük a bensőnkben működő Isten iránytűjét. El kell dönteni, hogy világi programok alkalmából beleviszünk-e egyházias célokat? Közben köztudott dolog, hogy egy közösség akkor él, ha van saját élete és erre meghív mindenkit.

Vagyis vagy alkalmazkodunk más világi programokhoz, hogy ne legyen külön anyák-apák napja, gyermeknap, stb. és szemünk előtt elveszítünk szent dolgokat, vagy egyházi naptárhoz igazítva kialakítjuk a saját életünket, programunkat? Emellett természetesen részt veszünk a minket érintő világi és közéleti rendezvényeken.

Visszatetszést szülne, ha a világi programokon elkezdünk "verbálisan" evangélizálni, ott csak nem titkoltan és helyes magatartásunkkal vétetjük magunkat, akkor nekik is tetszik és követendőnek találják a krisztusi példákat.


Mikesy György
20. 2015-09-24 21:28:49
Isten nemcsak közösségekben gondolkodik, hanem egyénekben is. Nézzük meg pl. elhivatottságot. Isten az egyéneket meghívja a követésre. Egy közösség akkor születik, ill. van, ha elhívatott krisztuskövetők vagy istenkeresők összejönnek pl. imádkozni, dicsőíteni szentáldozásban, ill. misében részesülni, gondokat megbeszélni, programokat szervezni, gondoskodni szegényekről, elesettekről, fogyatékosokról, stb.

Természetesen bölcsen kell élni a világban folyó gyors változásokkal, miközben el ne veszítsük a bensőnkben működő Isten iránytűjét. El kell dönteni, hogy világi programok alkalmából beleviszünk-e egyházias célokat? Közben köztudott dolog, hogy egy közösség akkor él, ha van saját élete és erre meghív mindenkit.

Vagyis vagy alkalmazkodunk más világi programokhoz, hogy ne legyen külön anyák-apák napja, gyermeknap, stb. és szemünk előtt elveszítünk szent dolgokat, vagy egyházi naptárhoz igazítva kialakítjuk a saját életünket, programunkat? Emellett természetesen részt veszünk a minket érintő világi és közéleti rendezvényeken.

Visszatetszést szülne, ha a világi programokon elkezdünk "verbálisan" evangélizálni, ott csak nem titkoltan és helyes magatartásunkkal vétetjük magunkat, akkor nekik is tetszik és követendőnek találják a krisztusi példákat.



Mikesy György
21. 2015-09-24 21:42:19
Bocs, technikai hiba volt az előbbi ismétlés!

„Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz többé” – immigráció idejére a saria bevezetésének, és kalifátus felállításának, ill. az Európa iszlámosításának eshetőségével, szemben bizony „egri védőknek” kell lennünk, jézusi galamb és kígyó hasonlatosságára.

Itt van a kemény feladat, az evangelizáció, hogy vagy tüzes kardot körbe hordozni anyáink, gyermekeink és véneink védelméért, miután ők semmiképpen nem fognak asszimilálódni társadalmi integráció jelszava alatt, vagy elveszetjük a hitünket? Tehát fel kell készülnünk a mártiromságunkra! Pedig nem festek ördögöt a falra, hanem ez a valóság!

Emiatt a váci zsinatnak is meg kell találni a választ az evangélizáció újabb kihívásairól a immigráció kapcsán.



Hozzászóláshoz be kell jelentkezni.

Weboldalt készítette: Dunaweb szolgáltató kft
Oldal tetejére ugrás