A VÁCI EGYHÁZMEGYEI ZSINAT FÓRUMA
BejelentkezésRegisztráció

Vissza a témákhoz Szolgálattevők

SZOLGÁLATTEVŐK

„Az egyházban minden megbízatás mindenekelőtt szolgálat Istennek és a testvéreknek!” (XVI.Benedek 2012.09.16. Libanon)

A jézusi szolgálat nem csupán lelki magatartás, hanem nagyon is konkrét tettekben mutatkozik meg. Isten szolgálata és a felebarát szolgálata elválaszthatatlanok egymástól.

CÉLUNK: Szolgálatunkat Krisztus lelkületével, Őt megjelenítve végezzük az egyházi dokumentumokban megjelölt útmutatás szerint.

 

1. PAPSÁG

I. A papi lelkiség egyik pillére a keresztre feszített Jézus iránti szeretet, aki „átvisz a halálból az életre”, a sötétségből a világosságra!

-         Éltetője a Szentháromságos élet, vagyis közösség az Atyával, Jézussal és a Szentlélekkel, ami az ajándékozó szeretetben és a befogadásban mutatkozik meg.

-         Nélkülözhetetlen eleme a Boldogságos Szűz Mária iránti gyermeki tisztelet és ragaszkodás.

Az egyházmegye megújulásának kulcsa: az egyházmegye papjai.

 

II. A papság a létében valósul meg!

1. Fontosabb az, hogyan élek papként, mint az, hogy mit csinálok papként.

2. Fontosabb az, amit Krisztus bennem tesz, mint az, amit én csinálok.

3. Fontosabb, hogy a papok közötti egységet megéljem, mint az, hogy egyedül küzdjek feladataimmal.

4. Fontosabb az imádság és az ige szolgálata az asztal szolgálatánál (ti. a külső tevékenykedésnél).

5. Fontosabb az, hogy munkatársaimat lelkiekben segítsem, mint az, hogy önállóan és egyedül minél többet végezzek.

6. Fontosabb, hogy néhány ponton teljesen és sugárzó erővel legyünk jelen, mint az, hogy mindenütt ott legyünk, de csak elsietve és félig-meddig.

7. Fontosabb együttműködni a többi pappal, mint akár a legtökéletesebb módon, de elszigetelten akciózni.

8. Fontosabb, mert termékenyebb a kereszt, mint az eredményesség.

9. Fontosabb a nyitottság az egész közösség, az egyházmegye, a világegyház iránt, mint a nagyon fontosnak tűnő helyi érdek.

10. Fontosabb, hogy mindenkinek szóljon a hit tanítása, mint az, hogy minden hagyományos igényt kielégítsünk. ( Klaus Hemmerle püspök)

III. A cselekvés a létből fakadagere sequitur esse”Aquinoi szt.Tamás)

Más foglalkozásokkal ellentétben a papságot nem lehet pusztán „művelni”. Papnak csak „lenni” lehet és annak megfelelően élni. Ha a papi feladat „ellátása” felemészti mindazt, ami a „létet” jelenti, oda vezet, hogy a sok tett kevés gyümölcsöt terem.

 

IV. A papi élet legfőbb tápláléka az Ige és Eukarisztia!

Szükséges a folytonos előrehaladás a lelki életben, egyébként lazul az Isten-kapcsolat, és a „pásztor” lassan „béressé”, a szolgálattevő hivatalnokká válik.

Az előrehaladás eszközei: napi elmélkedés, zsolozsma, szentmise, adoratio, rózsafűzér, lectio divina. Évente lelkigyakorlat.  – Lelkivezető!!!

Tudatában kell lennem, hogy az eszközök használata nélkül a cél nem érhető el!

V. A lelkipásztori munka alapja a személyesség!

Egyetlen plébános sem képes eljutni plébániája területén levő minden hívőhöz. Elsődleges feladata tehát, hogy munkatársakat neveljen: hitoktatók, akolitusok, közösségvezetők…stb, akik segítségére lehetnek az evangelizációban.

Vannak-e világi munkatársak a lelkipásztori szolgálatodban???

Meg kell teremteni a munka és a pihenés harmóniáját!

Aki lelkiismeretesen végzi munkáját a hét hat napján, annak szükséges, hogy hetente egy napot pihenéssel töltsön: szabadnap! Évente szabadság!

 

A kihívások jelentik a papi élet újdonságát és dinamikáját.

Számos kihívással találkozunk, amelyek olykor tehetetlenségbe taszítanak bennünket. Ilyenek a szekularizáció következtében terjedő morális relativizmus, a tudomány és technika abszolutizálása…stb

VI. Egyik legfontosabb kihívás és elvárás a 3. évezred papjától a közösségi szemlélet kialakítása! „A kommunió egyháztana döntő a papi identitás -- eredeti méltóságának, hivatásának és Isten népéhez és a világhoz szóló küldetésének -- meghatározásában.” (Pastores dabo vobis 12.)   A fölszentelt szolgálatnak ugyanis "közösségi formája" van, ezért csak "közös tevékenységként" végezhető. A Zsinat hosszasan foglalkozott a papság e "közösségi természetével", részletesen elemezve a pap kapcsolatait saját püspökével, a többi pappal és a krisztushívő laikusokkal. (17.)

„A közösség otthonává és iskolájává kell tenni az Egyházat: íme az előttünk álló kihívás a most kezdődő évezredben” – írja II. János-Pál az Új évezredbe lépve c. apostoli levelében (43.pont), majd a legfontosabb lelkipásztori tervként a közösségi lelkiség előmozdítását említi.

 

VII. Egy másik fontos kihívás, ami a lelkipásztori munka minőségét, és  hitelességét szolgálja: a papi továbbképzés minden korosztály számára!

„A folyamatos képzést, éppen mert "folyamatos", a papoknak mindig fogadniuk kell; minden életkorban és minden körülmények között, bármilyen egyházi hivatalt viseljen valaki, természetesen azon lehetőségek között, melyeket a különféle hivatalok és életállapotok hoznak magukkal.
A folyamatos képzés őrzi meg a lélek "ifjúságát", melyet kívülről senki sem tud megadni neki, hanem mindenkinek belül kell megtalálnia. Csak az van ennek az "ifjúságnak" birtokában, aki e szüntelen tanulás és növekedés vágyát elevenen őrzi magában.  (Pastores dabo vobis 79.p.)         A továbbképzések

legfontosabb anyagai a Szentatya aktuális apostoli buzdításai és enciklikái.

2. A DIAKÓNUS AZ EGYHÁZMEGYÉBEN

„Az állandó diakonátus visszaállításának eldöntésénél szerepe volt annak a nagyon érezhető igénynek, hogy az Egyház szolgái a meglevő lelkipásztori struktúrákon túl jobban és közvetlenebbül legyenek jelen a családban, a munkahelyeken, az iskolákban, stb.” ( részlet II. János Pál 1993. okt. 6-i katekéziséből.) Magyarországon – így egyházmegyénkben is csak a rendszerváltás után indulhatott útjára, kezdetben elég nehézkesen, majd egyre inkább gyorsuló ütemben a diakónusok szentelése.

Amíg a papot az áldozatbemutatására, a diakónust a rászorultak szolgálatára szentelik fel (vö. ApCsel 6,1-6). Így pl. a kórházi lelkigondozás, karitatív tevékenység, szenvedélybetegek szolgálata, drog, börtön, utógondozás, családpasztoráció, beteglátogatás, cigánypasztoráció, stb. A világ fősodrában élnek, családjukat eltartva a világban élik meg hivatásukat. Ha szükséges plébániát vezetnek, ha szükséges kisegítenek. Ha igény van rá igeliturgiát végeznek, temetnek, keresztelnek. Azonban alapvetően a perifériára került emberek szolgálata a feladata. Szent Pál szavaival szabadon élve a diakónus mindenkinek mindene, (1Kor 9,22) hogy üdvösségre segíthesse a „gyengéket” is. Szolga, ahogy a görög elnevezés is jelzi.

 

3. A HIVATÁSGONDOZÁS

A hivatásgondozás elsődleges helye a család és az egyházközség. A lelkipásztor feladata, hogy vegye észre azokat a fiatalokat, akik a papi vagy szerzetesi hivatás iránt érdeklődnek. Ajánljon nekik olyan programokat, ahol tisztázni tudják hivatásukat. A szentgyónás és a lelkivezetés olyan eszköz a kezükben, ahol személyesen tudja kísérni a hivatásokat. A plébános jelezze az egyházmegye hivatásgondozásáért felelős lelkipásztora felé a papi vagy szerzetesi hivatás iránt érdeklődők nevét és elérhetőségét, hogy bevonhassák őket a hivatásgondozás folyamatába, különböző programjaiba.

 

4. AKOLITUSKÉPZÉS A VÁCI EGYHÁZMEGYÉBEN

Meg kell találni helyüket az egyházmegye szolgálatában:

A képzésük nem kar több lenni, mint a felnőttképzés egyik egyszerű, s úgy tűnik bevált formája. Igazi értéke,

-hogy viszonylag rövid idő alatt, közösségi környezetben befogadják az egyház közösségi szemléletét;

-Felébreszti a férfi hívekben a vágyat, hogy tevékeny részt vállaljanak egyházközségük feladataiból, és hogy tovább képezzék magukat,

- Egy hálót alkotnak az egyházmegyében…

Feladatuk az Ige szolgálata, az áldoztatás és a közösség szolgálata, az akolitus statutum értelmében, illetve mindaz, amivel a plébános megbízza őket.

 

Ajánlott megbeszélési témák:

Papok számára:

1.A legszembetűnőbb megállapítás: egyre többet dolgozunk, és egyre kisebb hatásfokkal. (A hatásfok alatt nem mennyiséget értünk! A mennyiségi szemlélet tévútra vezethet…) Mintha zsákutcában lennénk! Mit kell tennünk?

(lásd: Eclesia in és Europa 15. és 27. pontok)

2. Papi közösség: lehetséges-e körzetünkben, hogy a  környék papjai rendszeresen (hetente, kéthetente) találkozzanak, 5 – 10 fős csoportokban, ahol lehetőségük van személyes beszélgetésre (vasárnapi evangélium, prédikációs készület… stb.)

3. A világiakat testvérként, felelős munkatársként tekinteni, velük együtt dolgozni. A plébánián működő közösségeket segíteni!

Lehetséges-e a papoknak úgy időt teremteni egymásra, hogy bizonyos konkrét feladatokat a világi munkatársakra bíznak?  (Eccl.in Europa 41.pont)

 

4. Hogyan biztosítható a papság teológiai valamint mentálhigiénés továbbképzése? Felkészítése lelkivezetésre?

Hogyan épüljön fel a papi rekollekció? (egész napos?)

 

5. Káplán vizsga, plébános vizsga: dolgozzon ki tervet, mi az elgondolása a plébánia vezetéséről… Milyen egyházképben gondolkodik! Számoljon be róla!

 

Világiak számára:

 

Milyen konkrét terheket tudunk levenni a papjaink (papunk) válláról, hogy több idejük maradjon a lelki életre?

 

A diakonátusról:

A diakónusi szolgálat újszerűségéből fakadóan számos kérdés vetődik fel. Pl.

1, Milyen segítséget adhat a diakonátus intézménye, hogy a „szolgáltató” egyház

egyre inkább „szolgáló” egyházzá váljék?

2, Hogyan tudná a papság az egyház szolgálatát a világ felé hatékonyabbá tenni a diakónusok segítségével? (Liturgia, Ige, Szeretetszolgálat)

3, Fontos lenne a leendő papokat felkészíteni az állandó diakónusokkal és a világi munkatársakkal való együttműködésre!



Beer Miklós
1. 2013-01-30 20:07:02
A papi szolgálatra való felkészítésben is nagy változásra lenne szükség. Korábban egy meglévő és működő intézményi rendszer "működtetésére" készített fel a papi szeminárium /misézés, gyóntatás, hitoktatás stb/
Most viszont arra kellene elsősorban felkészíteni a leendő papot, hogy közösséget tudjon "teremteni".
Korábban a plébániai "irodában" megadott időben "hivatali fogadóórát" tartott. Ma viszont az emberek közé kell mennie: családokhoz, fiatalok közé, betegekhez .. -valóban "meghívni" kell az embereket az Egyházba. Elérhetőségét biztosítja a mobil-telefon, amelynek száma ki van írva a plébánia és a templom hirdetőtábláján.
Miklós püspök
Tarnai Imre
2. 2013-02-10 21:59:27
Püspök Úr! Ezeket a szavaidat aranyba kellene foglalni! Pontosan erre való lenne az egész zsinat.
Szabó László
3. 2013-02-28 13:34:37
A Tiszaföldvári Római Katolikus Plébánia értékelése az egyházmegyei zsinat Szolgálattevők témakörében Szolnokon 2013. február 7-én megtartott üléséről.
Témafelelős: Turai János atya


Ezen a zsinati megbeszélésen már sokkal több volt a hozzászólás és véleménynyilvánítás, mint az első téma (új evangelizáció) feldolgozásánál. Talán azért is, mert konkrétabbak és megfoghatóbbak voltak a felvetett gondolatok. Az előadó nem egyedül beszélt, hanem a témán belüli részekhez kapcsolódóan egy-egy egyházi személy fejtette ki véleményét.
Örültünk annak a szemléletnek, miszerint egy Egyház van, vagyis: nem osztható szét és nem állíthatóak egymással szembe a klerikusok és a világiak.
Ezen belül a pap személye nagyon fontos és meghatározó egy-egy közösség számára. Fontosnak tartjuk, hogy a pap maga is közösségben és egységben legyen a többi felszentelt pappal, ne legyen elszigetelve a plébániáján. Szintén fontosnak tartjuk a világi munkatársakkal való emberi kapcsolatát. Plébános váltáskor a plébánia új vezetője ne váltsa le ok nélkül a régi, jól bevált és megbecsült munkatársakat. Ne legyen „tisztogatás” mint a politikában, mert ez káros a helyi plébánia közösségére. Ott, ahol van egyházi iskola, a felszentelt papság kortól függetlenül legyen jelen a fiatalok nevelésében, példaként állva előttük a papi hivatás utáni vágy ébresztésében.
Papi hivatások általában ministránscsoportok és ifjúsági csoportok tagjai közül kerülnek ki, tehát kívánatos, hogy ilyen közösségekben is tevékeny részt vállaljon a pap a világi munkatársak, hitoktatók mellett.

A világi munkatársak vegyék le a pap válláról azokat a terheket, amelyek nem kifejezetten tartoznak a lelkipásztori szolgálathoz. Pl. templomfelújítás, gazdasági ügyek, adminisztráció stb.

Örülünk annak, hogy a Hit évéhez kapcsolódóan, elsőként ebben az egyházmegyében indult el egyházmegyei zsinat, valamint az is öröm, hogy a megyéspüspök atya személyesen törődik papjai sorsával, még azokkal is, akik már másik egyházmegyébe kerültek. Püspök atya hangsúlyozza a világi munkatársak, állandó diakónusok, akolitusok növekvő szerepét és fontosságát (velük is személyes kapcsolatban van), valamint a nem keresztény világ felé való nyitást, pl. kórházi lelki gondozás, karitász csoportok, stb.
Dóka Tamás
4. 2013-10-12 12:15:14
Tanúságos lenne, ha mindnyájan papok, írnánk egy egy-oldalnyi "arspoetikát" Én a pap címmel. Kudarcaim, örömeim, reményeim részekkel - vagy egyebekről - de szigorúan ki-ki önmagáról.
Bizonyára motiválja saját exhibicionizmusom ez igényt, de remélem többről van szó. Én biztos tanulnék abból, amit oltártestvéreim írnak, motiválna és indítana. Hivatásom napi tisztázásában nagy segítségemre lenne, és talán másoknak is.
Fontosnak tartom, hogy ne reagáljunk kritikával egymás írásaira, hanem fogadjuk el, mint kinek-kinek Isten előtti vallomását.

Szeretettel, Dóka Tamás gyömrőről
Adáminé Mihályi Erzsébet
5. 2014-03-21 14:55:45
Aszódon egy akolitus van, aki mindig készségesen elvégzi a rábízott feladatokat, rajta kívül több világi megbízott is szolgál.
A témához adott vázlat szinte csak a szolgálati papsággal kapcsolatos kérdéseket tartalmaz. Jónak látjuk Dóka Tamás által felvetett „papi arspoetika”-át, kibővítve a világiakra is: „Én, mint akolitus; katekéta…”. Úgy érezzük, hogy a papi lelkiség témakörét elegendő a papi rekollekciók alkalmával megbeszélni. Azt szeretnénk kiemelni, hogy ne csak a papok számára legyen fontos a közösségi szemlélet kialakítása, hanem a világiak ebben is segítsék papjaikat.
Nagyon fontos, hogy minden téren – az ige, az eucharisztia és a testvérei közösség szolgálatában – segítsük papjainkat, és amit lehet azt vállaljuk át. Nálunk a világiak szolgálatából kiemelnénk a 24 órás szentségimádás megszervezését, a karitászt, a táborok teljes megszervezését; könyvelést; műszaki feladatok megoldását; valamint a liturgiában szolgálókat: felolvasók, ministránsok, énekkar.
A vasárnap felolvasott homíliából egy mondatot idézünk:
Szolgálni azt jelenti, hogy „eukarisztiává” válunk mások számára, azonosulunk velük, megosztjuk örömeiket, fájdalmaikat; megtanulunk az ő fejükkel gondolkodni, az ő szívükkel érezni”.
Véleményünk szerint is erre kell törekednünk, hogy szellemi értelemben testi-lelki táplálékává váljunk testvéreinknek.
Aszódi Munkacsoport
Dr. Tanczik Balázs
6. 2014-05-27 22:47:45
Dabas-gyóni kiscsoportos meglátások a november 7-ei, hernádi ülésről:

A hívek támogassák a papjukat abban, hogy merjen nemet mondani a "népegyházi futkározásra" (=vasárnap az összes rám bízott templomban miséznem kell, még ha az akár 5-6 misét jelent is). Követendő Barsi Balázs atya példája, aki már hosszú évek óta a mater-ban tartja a húsvéti vigíliát, a többi helyről pedig odautaznak a hívek. Vagy több falu esetén lehet forgóban is, és nemcsak ünnepen, hanem minden vasárnap is lehet forgóban misézni.

A pap merjen igazán átadni feladatokat szolgálattevő híveknek, még akkor is, ha övé marad a felelősség. (Ehhez persze ki kell képeznie a munkatársát, de az élet semmilyen területén nem helyes az a bizalmatlan szemléletmód, hogy: "csak az a biztos, amit én megcsinálok".)

A hivatásgondozás 1. helye a család, csak a 2. az egyházközség. De amíg a családjaink nem lesznek imádságosak, addig nem lesz elég hivatás.

Vajon tényleg szükségünk van-e több papra, ha megnézzük a valóban gyakorló hívek számát?

Az akolitusok feladata világos, de milyen ahhoz hasonló feladatot szánunk a nőknek? Egyáltalán kell hasonló feladatot szánnunk nekik, vagy megvan a maguk sajátos feladatköre az Egyházban enélkül is?


A fenti meglátások merültek fel, a kérdések megválaszolását nem tartom a magam feladatának.
Szeretettel: Balázs atya
Mikesy György
7. 2014-06-01 16:01:36
Megmaradok a horizontális szemléletnél, azaz itt is a sorstársak szemével lenne hozzászólásom.
Tudniillik, hogy a papság feladata Isten szolgálata és felebarát szolgálata, de Krisztus lelkületével. Szent cselekmények és emberi cselekmények jelen vannak a pap életében, azok egymással harmonikusan és együtt maga a hitelesség. Ez elvileg maga után hozza a közösséget, ill. közösségi szerveződést. Ezt kellene magától értődőnek tartani, hogy a pap olyan közösségi szemlélet hordozója, amelyben mindenki megtalálja a „maga számítását”. Vagyis megtud szólítani egy-egy helyi közösség tagjait. Ebből ne maradjanak ki a fogyatékos személyek és családok sem. Az utóbbiakra ne úgy nézzenek rájuk, mint karitatív cselekmények „célpontjaira”, hanem mint a közösség leendő és értékes tagjaira, akárcsak szegények.
Ugye nem tudunk mit kezdeni velük, ha őket bevonunk a közösségbe, liturgikus cselekményekbe? Ez is legyen a kihívás többi kihívások mellett.
Mikesy György
8. 2014-06-01 16:03:07
Itt is kellene a paradigmaváltás szemléletmód kialakításában, fel kell készülnünk és másokat felkészítenünk a velük való találkozásra.
Azért olyan legyenek a szemináriumi képzések, papi továbbképzések, és egyéb egyházmegyei képzések, ahol helyet kapnának a fogyatékosügyi ismeretek, előadóik inkább maguk a hívő fogyatékos személyek, akik hitelesen elő tudnak adni, és átadják az ismereteket. A megszerzett ilyen irányú ismeretek birtokában magabiztosan tudjanak bánni a fogyatékos személyekkel és családokkal, nem olyan „problémásak”, mint mások, csupán fogyatékos állapottal élnek. Ez a szemlélet ill. közösségi együttélés rá fog vezetni az ún. „ép”, „egészséges”, „magabiztos” embereket, hogy ők is segítséggel élnek, de nem tudatosan és nem látványosan, mint fogyatékos emberek. Közösségben mindenki egymásnak tudnak segíteni, ebből miért maradnának ki a fogyatékosok. Az utóbbiak is tudnak segíteni másoknak, ha hagyjuk őket kibontakozni. Még liturgikus cselekményekben is.
Erre is kéne felkészíteni a szolgálattevőket a közösségi szemlélet formálása jegyében.
Tornay Gábor
9. 2015-03-13 18:53:40
"A szolgálattevő szeret és szeretve van."(Pongi) Szeretném ráirányítani a nagytiszteletű Zsinat figyelmét a hitoktatók szolgálatára, amelyről eddig kevés szó esett. Az 1800 évek vége óta nem volt a kötelező tanrendben hittan az iskolában. A Váci Egyházmegye általános és középiskoláiban ebben a tanévben 1366 csoportban 13.510 tanulót írattak be hittanra. A hívő családok gyermekei mellett gyakran megjelennek a liberalizmus őrületében már régen talajt vesztett, elszegényedett és elkeseredett, boldogságot kereső, családok, csonka családok gyermekei is. A követő nemzedék hite, nem csak a szülőktől, nem csak a papoktól és nem csak a hitoktatóktól függ. Ahogy pl.a karitász a szeretetből való adakozók és önkéntesek nélkül nem boldogulhat, úgy a hitoktatók is csak úgy végezhetik eredményesen a munkájukat, ha az őket körülvevő közösségen is látszik a megváltottság öröme és példamutatásukkal, munkájukkal támogatják a hitoktatókat a gyerekek "terelgetésében".(Lk,6.32)Lehet azon vitázni, hogy jó-e a rendszer, de azon nem, hogy Jézus elküldött minket, hogy hirdessük az Isten országának örömhírét. Az első hirdetés -a tanúságtétel- minden bizonnyal feladata tehát az iskolai hitoktatásnak. Imádkozzunk tüzes lelkű papokért és hitoktatókért, mert a hit -bár hallásból ered- valójában az élő Jézussal való személyes közösség megélése által válik érthetővé a világ számára. (Mk,16.15)
kozma Zsuzsanna Bernadett nővér
10. 2015-10-29 12:12:18
A szolgáló szeretetet , ezt cselekedjétek az én emlékezetemre .
Az Katolikus Egyház legnagyobb Kegyelem a Szent Papság Szolgai alakot öltött ki üresítette Ön magát és hasonlóvá lett , kí véve a Bűnt . A Szolgáló leány legyen nekem a Te ígéid szerint .
Mikesy György
11. 2015-11-03 19:35:13
Szolgáló szeretet nem lehet alkalmazkodó szeretet nélkül és viszont! Kéz kézben járnak, mindegyik feltételezi a másikat. Jézus csodatettein keresztül, amikor siketet hallóvá, némát beszélővé, vakot látóvá, bénát járóvá, beteget egészségessé teszi, látjuk azt, hogy őket is bevonja a közösségbe, az Egyházba. De hogyan? Jézus alkalmazkodik a fogyatékos személyekhez, így tud szolgálni és él speciális eszközökkel (csodatettekkel) is.
Ma is ugyanúgy lehetséges cselekedni, vagyis Jézushoz hasonlóan alkalmazkodni lehet hozzájuk és élni "speciális eszközökkel" (speciális ismeretekkel, tapasztalatokkal, segédeszközökkel és különféle akadálymentesítésekkel. stb.) Mivel többnyire a fogyatékos személyek és velük élő családok megsegítése meghaladja az egyén teherbírását, így alkalmazkodó szeretet, ill. fogyatékosság lehet közösségformáló eszköz. Erre ne kényszerből kell megtanítani a leendő és jelenlegi szolgálattevőket. Hiszen szemináriumi és hittudományi tematikában nincsenek vagy nem kapnak megfelelő hangsúlyt a speciális, ill. fogyatékosügyi ismeretek. Enélkül ne csodálkozzunk, ha az Egyház különleges kincsei közülünk kiesnek látókörünkből. Miklós püspök atya egyszer találóan kijelentette, hogy egymásnak vagyunk teremtve. Ezért fontos a fenti észrevétele: "Most viszont arra kellene elsősorban felkészíteni a leendő papot, hogy közösséget tudjon "teremteni".


Hozzászóláshoz be kell jelentkezni.

Weboldalt készítette: Dunaweb szolgáltató kft
Oldal tetejére ugrás