A VÁCI EGYHÁZMEGYEI ZSINAT FÓRUMA
BejelentkezésRegisztráció

Vissza a témákhoz Liturgia

Amikor ez a szó elhangzik, hogy „liturgia”, szinte mindenki előírások, szabályok halmazára gondol. Nem csoda, hogy azok számára, akik ezt – teljes joggal! – megkötöttségnek érzik, nem rokonszenves a fogalom. Úgy gondolják, hogy a liturgiának a reformja azt jelenti, hogy az eddigi szabályokat másokkal helyettesítjük, ezért aztán nem is nagyon érdekli őket, hiszen ettől a lényeg, a megkötözöttség ténye nem változik.

Ha valahol, hát e tekintetben igazán jól értelmezhető Jézus hasonlata a régi és új tömlőről. A tömlőt kell kicserélni, nem a tartalmat. A tömlő pedig ebben az esetben a szabályokhoz, előírásokhoz való hozzáállás, azok értelmének a keresése és ennek megfelelően történő alkalmazása. Nem azt kell kérdezni, hogy adott esetben mi az előírás, hanem azt, hogy mi van mögötte, miért éppen ez az előírás, és értelemmel alkalmazni, nem szolgaian a betűt követve.

Elsősorban azzal kell tisztában lennünk, hogy ha nem szabályok halmaza a liturgia, akkor micsoda. XII. Piusz pápától kapjuk a választ, aki a Mediator Dei enciklikában így fogalmaz: „A szent Liturgia Jézus Krisztus egész titokzatos Testének, a Fejnek és a tagoknak nyilvános istentisztelete.” Nagy, közös Istenhez fordulás „érzékelhető jelekkel”. Ez utóbbi szavakat a Sacrosanctum Concilium zsinati konstitúcióban olvassuk.

 

Az érzékelhető jelek szükségképpen velejárói a liturgiának annak közös volta miatt. De magukban hordják a veszélyt, hogy leragadunk a jeleknél, és megelégszünk azok előírásszerű pontos alkalmazásával, miközben a lényeg csorbul. Helytelen gyakorlatok is kialakulhatnak így, amelyeket éppen általános elterjedtségük okán legitimnek gondolunk. Elképzelhető, hogy akkor, amikor kialakultak talán megvolt az indokoltságuk, de nem biztos, hogy a jelen körülmények között is megvan. Mondanék egy példát, amely bizonyára nagyon szélsőségesnek fog tűnni, de elgondolkoztatónak látszik. Amíg valaki laikusból pap lesz, legalább 5-6 éven át kell kemény stúdiumokat folytatnia és szemináriumi nevelésben részesülnie. Hasonlítsuk össze ezzel azt, hogy mit követelünk meg attól, aki keresztelésre jelentkezik. Pedig meggyőződésem, hogy a jézusi értékrend szerint nagyobb a különbség a meg nem keresztelt és a megkeresztelt ember között, mint a laikus és a pap között. Ha úgy tetszik: nagyobb az ugrás, a szintkülönbség. Vajon nem kell-e ebbeli gyakorlatunkat felülvizsgálni? És hány hasonló esetet lehet említeni!

 

A másik probléma, amelyre az előbb idézet meghatározás okán fel kell figyelnünk: az individuálissá vált társadalom tagjai a szentségeket, szentmisét is úgy tekintik, mint saját privát ügyüket az Úristennel. Nem lesz az Egyháznak élő liturgiája addig, amíg nem tudatosul tagjaiban az egymáshoz tartozás, és nem egyetlen titokzatos Testként állnak az Isten elé. E tekintetben is bőven van nevelnivalónk!

 

Nem lehet célom e vitaindítóval megoldásokat felkínálni. Csak felvetettem a problémákat, és elmondtam, hogy véleményem szerint milyen irányban kellene elindulni. Mielőtt azonban elkezdenénk beszélgetni arról, hogy hogyan tovább, elmondanám, hogy a munkacsoportunk első összejövetele alkalmával milyen gondolatok merültek fel, hátha segítségül fog szolgálni.

Célkitűzés:
A liturgiának, mint az ÉLET forrásának visszaadni a szépségét, méltóságát, tekintélyét.

Eszközök:

1) Elvileg tisztázni:

a) A SZENTMISE „csúcs és forrás” (Vat.II.) Mindennél értékesebb, ezért nem szabad lejáratni. Nem baj, sőt az értékét emeli ki, ha nem szaporítjuk a misék számát. Ahol és amikor szentmise van, ott és akkor ÜNNEP van! A híveket felkészíteni rá részletekbe menően! Nem a nép színvonalára leszállítani, hanem a nép emelkedjék fel a lit. színvonalához!

b) Fenti tétel elfogadása nagyon nagyfokú SZEMLÉLETVÁLTOZTATÁST követel meg, elsősorban papoktól. Ha erre nem hajlandók, ha csak a nehézségeket sorolják, kritizálnak, vagy meg sem értik, akkor nem tudunk tovább lépni.

c) A szentmise elsősorban az ISTEN DICSŐÍTÉSÉT, másodsorban az EMBEREK MEGSZENTELÉSÉT szolgálja, utóbbiba beleértve magát a miséző papot is. Minden egyéb célkitűzés vakvágányra visz, és lejáratja a szentmisét.

d) Az IGELITURGIA hiányos előkészítésével megtévesztjük a híveinket. (Pl. temetéssel kapcsolatos igeliturgiáról a résztvevők legtöbbje azt hiszi, hogy gyászmise volt.)

e) Ha valamely közösséget nem ALKALMAS VEZETŐ irányít, az rosszabb, mintha egyáltalában nem lenne vezető.

 

 

2) Személyek alkalmasságáról gondoskodni:

a) Távolabbi előkészítés:

i) beosztani a plébániákat: az év minden napján legyen egy-egy plébánián „hivatásokért imádkozó, böjtölő nap”

ii) ezzel összefüggésben vagy ettől függetlenül visszaállítani a szentségimádási naptárt, és ezeket a szentségimádási napokat a papokért felajánlani (közösségteremtő erő!)

iii) nem csak hivatásokért, hanem gyermekáldásért is hasonló intenzitással imádkozni.

iv) tisztességes modellt mutatni a papnövendékeknek, és komolyabb lelki nevelést adni

v) nem szabad felszentelni olyanokat, akik anyagiasak, vagy egyéb ferde igényeik vannak (pl. húzódoznak a cigányok lakta helyektől)

vi) papnövendékeket sokkal alaposabb elvi és gyakorlati liturgikus képzésben részesíteni.

vii) legyen (lehetőleg függetlenített!) egyházmegyei spirituális, aki rendszeresen felkeresi a plébániavezetőket

viii) buzdítani kell az espereseket, hogy ne csak az adminisztrációt ellenőrizzék, hanem érdeklődjenek a plébánosok személyi ügyeiről is: nézzenek utána (nem ellenőrzés, hanem segítés szándékával) a templom tisztaságának és a liturgikus előírások megtartásának

b) Plébániavezető, ha nem pap:

i) a képzés során jól megmagyarázni neki, hogy nem „pót-pap”, aki pap szerepében tetszeleghet!

ii) csak „vir probatus” lehessen, lehetőleg az adott közösségből való, akit ott tisztelnek, elfogadnak.

iii) mielőtt megkezdi működését, töltsön 2-3 évet egy jó pap mellett plébánián, aki aztán ajánlja, hogy alkalmas-e!

iv) határozott időre szóló missio canonica-t kapjon!

v) amikor elkezdi működését, szálljon ki a püspök vagy egy tekintéllyel rendelkező pap, aki megmagyarázza a híveknek, hogy mi fog most megváltozni; de ez ne „ünnepélyes beiktatás” legyen!

vi) (papokra is vonatkozik!) ne csak a prédikációra, hanem a szentmisére is készüljön (beleértve olyasmit is, mint pl. a misekönyv szalagjainak elhelyezése, hogy ne a szentmise közben kelljen keresgélnie)

d) Kántor:

i) Plébániavezetőknek legyen igényük a kántorral szemben az ízléses és szabályos éneklés tekintetében: színvonalat megkövetelni. Vagy legyen profi kántor, vagy senki! De olyan profi, hogy lélek is legyen benne! Rossz kántorral el lehet riasztani a híveket.

ii) Hiába van oklevele, ha nem gyakorol.

iii) Legyen tisztességesen megfizetve, akkor lehet követelni tőle

iv) Foglalkozzék hívekkel, gyerekekkel!

v) Figyeljen a liturgikus előírásokra! Ne énekeljen giccseket! Papok se vigyék félre! Legyen a kántorok számára szakmai nap, lelkigyakorlat. (Erdélyben minden kántornak 3 vagy 5 évente vizsgáznia kell. Ha nem felel meg, kirakják az állásából.)

e) Hívek:

i) Mindenkit bevonni az aktív részvételbe, közösségépítésbe

ii) Valamilyen formában visszatérni az ősegyházi gyakorlathoz, hogy a legbensőbb részek ne legyenek mindenki számára hozzáférhetőek.

iii) Megtanítani őket a helyes liturgikus viselkedésre

iv) A világias viselkedést száműzni a templomból (sapka, rágógumi, mp3).

v) Megtanítani őket arra, hogy érdemes áldozatot hozni a szentmisén való részvételért.

3) Cselekményeket megfelelően kezelni:

a) Az egyetemes könyörgések területén rendet teremteni.

b) Körmenetek kérdését rendezni. Templom körül csak kivételes esetben, ha sehogyan sem oldható meg kimenni a faluba, a templomon belül pedig legyen tilos! Legyen a körmenet nyilvános hitvallás: erre nevelni a híveket.

A liturgiával foglalkozó fórum után (2012. november elején) a gödöllői plébánia (Szentháromság templom) zsinati munkacsoportja megbeszélést tartott. A megbeszélés eredményét teszem közzé a plébános atya és a testvérek megbízásából.

Sajnos az előadásból kevéssé derült ki, hogy mi a liturgia, és mi a liturgia által hogyan szentelődünk meg. Hiányoltuk, hogy a szentségekről, a szentségek kegyelmi értékéről nem volt szó. A szentségek gyümölcsöző vétele fontos, különben hiába áldozott, hiába gyónt valaki, ha nem készült fel megfelelően. A megszentelődés, amiért a szentségeket adta Jézus az egyháznak: „Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok.” (Jn 15,4)

A hívek számára is, de különösen a papság számára fontos lett volna az ex opera operato és az ex opera operantisnak a megkülönböztetése azért, hogy Jézus Krisztus kegyelmi ajándékai eljussanak a hívekhez. Vagyis, hogyan fogadják a szentségeket, és hogyan vannak előkészítve a szentségekre - és ebben az Eukarisztia is benne van. Ezeknek csak a gyümölcsöző vétele a fontos és megengedett, mert Jézus nem azért adta a szentségeket, hogy legyenek, hanem hogy éljünk velük.

Nem volt szó olyan liturgikus dolgokról, amelyek az egyház fontos liturgikus megnyilvánulásai, ilyen például a temetés. Jó lett volna ahhoz irányt adni, hogy hogyan lehet a temetés liturgiájával olyanokat megszólítani, akiket máshol nem érünk el. Nagyon hiányoltuk, hogy a szentmisének csak az eukarisztikus része szerepelt, az igei része nem, ami nélkül nem szentmise a szentmise. Nagyon fontosnak érezzük azt, hogy hangsúlyossá – szinte kötelezővé – kellene tenni, hogy minden szentmisén legyen igehirdetés, hétköznap is, nemcsak vasárnap.

A liturgiának a zsolozsma részéről semmit nem hallottunk, pedig ez a hívek részéről is gyakorolt imaforma, ez az egyház közös, hivatalos imája, liturgiája. Még csak említés sem történt róla, hogy ennek hol a helye az egyéni és közösségi megszentelődésben. A liturgiának a közösségformáló, és a közösséget megelevenítő része nem volt eléggé kiemelve, nem volt hangsúlyosan szó a működéséről. Nem lehet ugyanis az eszközöket odarendelni, ha nem látom, hogy mi az, amit meg akarunk tenni. Nagyon fontos a „miért” A miértek a legnagyobb hiány a hívekben és a papságban is, mert nem biztos, hogy mindenki mindent ért. Van például egy rendelet, de a hívek nem tudják, miért kell ezt megtenni, ezért simán elhagynak dolgokat, mert nem értik, mi a jelentőségük.

Bár nem annyira a lényeget érintő dolog, de a liturgiában a központi rész az ige és az áldozat liturgiája, az ambo és az oltár, az egyéb cselekményeknek legyen – ha lehet – más helyük.

Szeretnénk megtalálni annak módjait, hogy mélyebben meg tudjuk élni, „a liturgia a megváltás teljességének megjelenítése és közvetítése, amely alkalmat ad a krisztusi közösség megvalósítására”, ahogy Péter atya megfogalmazta.



Beer Miklós
1. 2013-01-27 16:04:03
2.e) ii) ponthoz: gyakran felmerül a kérdés, hogy temetés utáni gyászmisén, de nagyobb ünnepeken is /karácsonyi éjféli mise/ hogyan "szűrjük ki" áldoztatáskor azokat, akik jó szándékkal talán, de mégiscsak készületlenül jönnének ki. Ismerős az a gyakorlat, hogy a miséző pap áldoztatás előtt kéri, hogy "csak azok jöjjenek ki áldozni, akik erre felkészültek". Ugyanakkor itt nincs alkalom ara, hogy ezt a felhívást meg is magyarázzuk. Ilyenkor ne legyen áldoztatás? Sok kérdést felvet. A napokban hallottam, hogy a baptisták ma is teljesen "zárt körben" tartják az "Úr-vacsorát". Csak azokat engedik be, akik "felnőttként alámerítkeztek". A megváltozott körülmények között sok kapcsolódó kérdés is felmerül bennem.
Miklós püspök
Beer Miklós
2. 2013-02-09 21:15:04
Köszönöm a csütörtöki újabb zsinati együttgondolkodást! Köszönöm a patakiak vendégszeretetét! A "befogadás
szertartása" azóta is foglalkoztat. Végre fel tudnánk számolni a "szanaszét-ülés" rémségét a szentmiséinken. Ebbe nem lehet belenyugodni, hogy "személyiségi jog" alapján idegenként vagyunk egy időben a templomban. Ezt nem lehet a "mennyei liturgia" elővételezésének tekinteni.
Miklós püspök
Götzné Gill Zsuzsanna
3. 2013-02-10 03:48:41
Sokat gondolkodtunk ezen a témán a férjemmel már a plébánián történt megbeszélés után is, hát csütörtök óta.Sok jó ötlet elhangzott, amelyek ha megvalósulnak, mindenki csak nyer belőlük. Ha befogadó közösséggé válunk, akkor valósítjuk meg azt, amit Jézus is szeretne, Ha szeretettel nézünk a templomban a vidám kisbabákkal jövő, babakocsis anyukákra, ha a keresztelés óta először templomba jövő, és liturgiát nem ismerő elsőáldozásra készülő gyereket nem "büntetjük" azért, mert nem tudja, hogy mikor mit kell csinálni egy szentmisén, ha tudjuk valakiről, hogy nagy terhet hordoz, és a Miatyánk után nemcsak megfogjuk a kezét, hanem merjük megölelni a misén is őt, talán tudunk közvetíteni egy fénysugarat a mennyországból. Tudom, hogy nagyon fontos a liturgia megtartása, de nekünk, laikusoknak jó látni egy elmosolyodó atyát a misén, ha véletlenül egy ministráns elvét valamit, mert ez azt jelenti, hogy elfogadlak, amilyen vagy.
Volt olyan időszak az én életemben is, amikor alig találtam a szentmise szépségét, és sokat kínlódtam emiatt.Aztán ( nem véletlenül, mert úgy tapasztalom, hogy Isten a keresőket megelégíti), találtam a neten egy írást, ami gyökeresen megváltoztatott mindent.http://www.eucharisztia.hu/tanusagtetel.html Catelina tanúságtétele a szentmiséről.Szívből merem ajánlani. Azóta már a szívemmel is látom, hogy a misén ízelítőt kapunk a mennyei dicsőségből.
Még egy dolog nem hagy nyugodni. Sokat kínlódunk azzal, hogy a fiataljainkat hogyan "csábítsuk" vissza az egyházba.Feltűnt csütörtökön, hogy nem voltak 20 év körüliek, de az előző alkalommal sem. Az ifi csoportunkban lévő gyerekektől tudom, hogy ők is szeretnének valahogy bekapcsolódni. Viszont ha elhívnánk őket, nem biztos, hogy az ötleteiket mindenki szívesen venné. Mi lenne, ha a zsinat ideje alatt nekik is lenne egy estéjük, ahol elmondhatnák, hogy ők mit szeretnének? Saját fiaimon látom, hogy az nem jó út, ha én akarom megmondani, hogy mi a jó nekik. Ez működik 14-16 éves korukig, sőt addig kötelességünk is. De amikor elkezdik keresni a helyüket a világba, akkor mi csak terelgethetjük őket, hogy ne menjenek el túl messzire.
Tudom, hogy nem engedhetjük meg azt, hogy mindenbe beleszóljanak, de kérdezzük meg, hogy ők mit szeretnének.Kicsit ők is had "zsinatoljanak"! Nagyon szeretik az ifjúsági találkozókat, de az nem fórum nekik. Farkas Laci atya biztosan meg tudná ezt oldani, és szerintem lennénk egy páran, akik segítenénk neki.
Tarnai Imre
4. 2013-02-10 21:57:39
Ez nagyon jó ötlet! Vegyenek részt ilyen formában a fiatalok is a zsinatban!
Beer Miklós
5. 2013-04-24 18:40:19
A hétköznapi szentmisével kapcsolatban kaptam egy javaslatot: ahol hétköznaponként csupán néhányan járnak szentmisére, ott helyette egy-egy családnál /előre megbeszélve/ lehetne megtartani a szentmisét. Összegyűlne a család, rokonság, szomszédok. Természetesen méltó módon elő kell készíteni a misézéshez alkalmas oltárt /asztalt/. Akár a család elhunytjairól így lehetne megemlékezni, vagy egy bensőséges családi ünnepet megülni /házassági évforduló/. Nem lenne probléma a téli fűtéssel sem. Nyugodtan át lehetne elmélkedni a szentírási olvasmányokat, a szentáldozást. A szentmise után szerény szeretet-vendégséget is készítene a család. Természetesen a vasárnapi templomi környezetben ismét együtt lenne a nagyobb egyházközségi "család".
Beer Miklós
Mikesy György
6. 2013-05-30 23:37:03
Olvasom:hozzáállás,értelem,szemléletváltoztatás,érzékelhető jelek (vajon melyik a leghatékonyabbak?), befogadó közösség, személyek alkalmassága,ifjúság,körmenet,stb.
Végül a "célkitűzés:A liturgiának,mint az ÉLET forrásának visszaadni a szépségét,méltóságát,tekintélyét", tehát "boldogok, akiket meghív lakomájára Jézus, az Isten Báránya" - ez a titka az Eucharisztiának, a liturgiának, a szent cselekménynek, amelyben részesül(het)ünk.
Ugyanakkor "boldog, aki nem botránkozik meg bennem" - mondta Jézus, aki ugyanaz azzal aki köztünk él az Eucharisztiában is. Ő az, aki fogyatékosokat felhasznált üdvtörténeti jelentőség és isteni hatalom kifejezésére,így kezdődik a proto- és ősegyház, nem? Nem kéne így folytatni vagy megújulni?
Mikesy György
7. 2013-05-30 23:40:26
Olvasom:hozzáállás,értelem,szemléletváltoztatás,érzékelhető jelek (vajon melyik a leghatékonyabbak?), befogadó közösség, személyek alkalmassá-ga,ifjúság,körmenet,stb.
Végül a "célkitűzés:A liturgiának,mint az ÉLET forrásának visszaadni a szépsé-gét,méltóságát,tekintélyét", tehát "boldogok, akiket meghív lakomájára Jézus, az Is-ten Báránya" - ez a titka az Eucharisztiának, a liturgiának, a szent cselekménynek, amelyben részesül(het)ünk.
Ugyanakkor "boldog, aki nem botránkozik meg bennem" - mondta Jézus, aki ugyan-az azzal aki köztünk él az Eucharisztiában is. Ő az, aki fogyatékosokat felhasznált üdvtörténeti jelentőség és isteni hatalom kifejezésére,így kezdődik a proto- és ős-egyház, nem? Nem kéne így folytatni vagy megújulni?
Mikesy György
8. 2013-05-30 23:46:05
Folyt:
Vajon egészséges-e az a liturgiai közösség, ahol majdnem csak egészséges emberekből állnak?
Vajon liturgiai cselekmények (templomban,családoknál)során nem kéne addig megbotránkoznunk, amíg nem látunk magunk körül és közülünk bénákat, vakokat, siketeket, autistákat, értelmileg akadályozottakat (régi szaknyelven szólva "hülyéket") és betegeket,a "Napfivér és holdnővér nyomán, Szent Ferenc (pápai névfelvétel) példáján látva?
Ilyen gazdagok vagyunk,hogy egy-egy család eltűnik közülünk,mert ott egy-egy rokonról kiderül,hogy "fogyi" és magára marad? Nem élvezheti a mi szeretetünket,az ÉLET forrásának, végtelen isteni szeretetnek visszfényét, mely által nap mint nap megújul az Eucharisztiában?
Fogyatékosok is az Egyház kincsei,velük miként gazdálkodunk,úgy mint a talentumokról példabeszédben?
Imádkozunk,hogy velük együtt az Eucharisztiához forduljunk,így is lehetünk részesei az Isten benső életének!
9. 2013-09-24 22:08:01
Kedves György, nekem 2 autista gyermekem van, így nagyon tetszett az előbbi okfejtése. Hiszem, hogy Isten selejtet nem teremt. Ők is részei az Egyháznak, hisz Krisztus az asztalához mindenkit hív. Autista kisfiam első osztályos és rendszeresen imádkozza esténként a Rózsafüzért. Az a baj, hogy a fogyatékkal élőkkel szemben mindig fenntartással vagyunk. Van egy kántor kolléganőm. Asperger-szindrómás, (autizmus spektrum legszéle, magasan funkcionáló) egyébként 27 éves. A plébánosomnak meg sem merem mondani, hogy hozzám jár időnként gyakorolni. Aztán hogy mennyire nevezhetők fogyatékosnak...nekem nincs olyan hallásom, mint a vaknak, nincs olyan memóriám, mint az autistának...soroljam?
Jézus Krisztuson keresztül kifejeződik az újszövetségi ember számára az, hogy hogyan is bánik velünk az Isten és ez egy nagy kérdés. Egy a lényeg, hogy senkit nem utasít el. De ezt a példabeszédekből láthatjuk.
Szabó László
10. 2013-10-09 18:56:29

A tiszaföldvári Római Katolikus Plébánia hozzászólásai, ötletei:

1. Fontosnak tartjuk, hogy a szentmisén, illetve istentiszteleten megérezzük Isten emberhez lehajló szeretetét, s valóban minden egyes találkozás után lelkileg és hitünkben megerősödve hagyjuk el Isten házát. A homíliák legyenek tartalmasak, mert ez nagyon meghatározza a templomi közösséget, hogy mindenki megérezze: mit üzent neki ma az Isten.
A pap vagy a liturgia vezetője mindenkor készüljön a szolgálatra, a beszéd az elhangzó szentírási részekhez kapcsolódjon, illeszkedjen. De a prédikáció ne legyen öncélú tetszelgés, végtelenbe nyúló és hosszúságú beszéd.

2. A lelkipásztorok egységesen kezeljék a feltételeket a szentségek kiszolgáltatásánál, főleg a felnőttek keresztelésével kapcsolatban. (Pl. Van ahol az előírás szerint megkövetelik az 1-2 éves képzést és részvételt a katekumen csoportban, míg másutt 1-2 hónap felkészítés után megkeresztelik a felnőtt jelentkezőket.) A gyermekkeresztséget viszont ne tagadják meg akkor, ha pl. a szülők nem kötöttek egyházi házasságot. Ebben az esetben sok gyermeket elvisznek protestáns templomba, ahol minden további nélkül megkeresztelik őket, és ezután már semmi szállal nem kötődnek a katolikus Egyházhoz.


Dóka Tamás
11. 2013-10-12 12:53:18
Mint pap, kétszer követtem el félig-meddig tudatosan olyasmit, ami (talán) szentségtörés. Mindkettőt meggyóntam, és szigorú jezsuita lelkivezetőm által feloldozást nyertem.
1. Hétköznapi szentmisén - 15-20 fő volt jelen - egy ismeretlen asszony is ott volt, aki térdelve végig sírta a szentmisét. Az áldoztatáskor igen erős indítást(?) kényszert(?) éreztem arra, hogy megáldoztassam. Szinte öntudatlanul indultam el hozzá, felmutattam neki Krisztus Testét "most nagyon szereti magát az Isten - Krisztus Teste!" mondtam, és ő magához vette. Mise után még ott maradt. Mondtam a sekrestyésnek, hogy hagyja nyugodtan maradni. Fél óra múlva bejött hozzám és nagyon sokáig beszélt, beszélt. Innen a továbbiak már operettnek hatnak, nem írom le.
2. Egy templomba nem járó család feje meghalt. Sokáig ápolták otthon, ami igen megterhelő volt a család számára, főleg a felesége hozott hosszú időn keresztül nagy áldozatot - teljesen kimerült, de az utolsó pillanatig nem adta fel.
A halál után teljesen "lefagyott" fa arccal nézett a semmibe, egész a temetés napjáig. Kérték, hogy legyen szentmise a temetés előtt. A misén megismétlődött az évekkel korábbi indíttatás: Odavittem az első padban ülő özvegyhez Krisztus Testét "Krisztus veled van most is - íme Krisztus Teste" mondtam, és megáldoztattam. Évek óta elfojtott zokogás tört fel belőle.
Azóta templomba jár.
Dóka Tamás, Gyömrőről
Huszár Attila
12. 2013-10-15 21:51:16
"b) Körmenetek kérdését rendezni. Templom körül csak kivételes esetben, ha sehogyan sem oldható meg kimenni a faluba, a templomon belül pedig legyen tilos! Legyen a körmenet nyilvános hitvallás: erre nevelni a híveket."

Fontos, hogy kimenjünk a templom tágabb területére, de megmutatkozásunknak őszintének és örömtelinek kell lennie. A feltámadás öröme ne gyászos, sírós kullogás legyen, hanem vidám, örömteli ünnep, akik közé kívánatos tartozni. A kívülállókat vonzania kell amit látnak. Legalábbis én így gondolom.
Heltai Pálné
13. 2013-11-21 13:48:41
A Gödöllői plébánia hozzászólása:
A hívek számára is, de különösen a papság számára fontos az ex opera operato és az ex opera operantisnak a megkülönböztetése azért, hogy Jézus Krisztus kegyelmi ajándékai eljussanak a hívekhez. Vagyis, hogyan fogadják a szentségeket, és hogyan vannak előkészítve a szentségekre - és ebben az Eukarisztia is benne van. Ezeknek csak a gyümölcsöző vétele a fontos és megengedett, mert Jézus nem azért adta a szentségeket, hogy legyenek, hanem hogy éljünk velük.
A temetés az egyház fontos liturgikus megnyilvánulása, mert a temetés liturgiájával olyanokat lehet megszólítani, akiket máshol nem érünk el.
A szentmisének az igei részét is ki kell emelnünk. Hangsúlyossá – szinte kötelezővé – kellene tenni, hogy minden szentmisén legyen igehirdetés, hétköznap is, nemcsak vasárnap.
A zsolozsma liturgia fontos része, a hívek részéről is gyakorolt imaforma, az egyház közös, hivatalos imája, helye van az egyéni és közösségi megszentelődésben.
Heltai Pálné
14. 2013-11-21 13:55:36
A liturgiának a közösségformáló, és a közösséget megelevenítő szerepe van. Ezért válaszolni kell a miértekre, amelyek a legnagyobb hiány a hívekben és a papságban is, hiszen nem biztos, hogy mindenki mindent ért. Van például egy rendelet, de a hívek nem tudják, miért kell ezt megtenni, ezért simán elhagynak dolgokat, mert nem értik, mi a jelentőségük.
A liturgiában a központi rész az ige és az áldozat liturgiája, az ambo és az oltár, az egyéb cselekményeknek legyen – ha lehet – más helyük.
Szeretnénk megtalálni annak módjait, hogy mélyebben meg tudjuk élni, „a liturgia a megváltás teljességének megjelenítése és közvetítése, amely alkalmat ad a krisztusi közösség megvalósítására”.
A lelkiségi mozgalmak élő közösségeiben, ahol megéljük a Krisztustól tanult szeretetkapcsolatot, tudatosítsuk magunkban és egymásban, hogy a liturgia által növekszik és él a Krisztustest-egyház a világban.
Úgy készüljünk a szentmisékre, hogy át tudjuk élni Krisztus magunkhoz vételének méltóságát és hordozásának felelősségét. Ha ez újra és újra téma lesz a csoportjainkban, egyre jobban mélyülhet a mi „kapcsolatunk az élő Krisztussal” és ezt tudjuk sugározni azok felé, akiknek a szentmisére járás talán csak kötelesség, vagy megszokás.
Elhatároztuk, - mert ez az egyház szándéka - hogy a katekumen képzésben nem csak a befogadás szertartását, hanem az utána következő mozzanatokat is a liturgiának megfelelően fogjuk végezni.
Heltai Pálné
15. 2013-11-21 13:57:41
 Észrevettük, hogy a hívek egy része készületlenül jön a szentmisére, ezért megkértük csoportjainkat, hogy már belépéskor hívjuk meg testvéreinket közös ünneplésre. Így minden szentmise előtt egy-egy csoport fogadja őket a bejáratnál, hogy érezzék, közösségben fogjuk megünnepelni Jézus áldozatát. Ugyanez a csoport vállalja a szentmisén a különböző szolgálatokat, mint az ülőhelyek megmutatása, olvasmány, könyörgés felolvasása, az adományok felvitele, perselyezés. Tartalmilag szeretnénk még elmélyíteni ezt a szolgálatot, hogy észrevegyük azokat, akik még nem érzik magukat otthon a templomunkban és még nagyobb szeretettel közeledjünk hozzájuk. Ez alkalom lehet a megszólításra, arra, hogy éreztessük velük, Jézus őket is mélyebb kapcsolatra hívja.
 Fontos lenne, hogy a szentmisén ne a hátsó padokat foglalják el, hanem előre üljenek a testvérek, hogy igazi közösség alakuljon ki. Ezt a csoportokban kellene jól kommunikálni.
 A csoportjainkban az elhangzó témák liturgikus vonásait szeretnénk kiemelni.
 Hogy tudatosuljon, mit miért teszünk a liturgiában, tervezzük lelkipásztori levelünkben a liturgikus témákat.
 Elhatároztuk, hogy az oltárra nem teszünk magasabb virágot, mint a könyvtartó, hogy ne az legyen a domináns
Götzné Gill Zsuzsanna
16. 2013-11-21 14:00:02
Dóka Tamás atya hozzászólását olvasva szinte megremegett a lelkem. Ilyen hétköznapi csodákra van szükségük az embereknek, amikor az atya szíve rádobban a szükségben levő néma sikolyára, és tudja, hogy mit tenne Jézus az ő helyében. És elég bátor ahhoz, hogy meg is tegye azt.
Emmer István
17. 2013-11-22 04:59:02
Emmer István kántor Nem kis probléma előtt áll a zsinat a liturgia terén, sok mindenre kellene kitérni és előirni, többek között az allelujára való felszólitást, mármint fel kell állni a hiveknek is az alleluja elkezdésére, a kántor intonációjára már fel kell állni, a hivek tényleg "félnek "a padok első soraiba leülni, aztán még a Hozsanna énekeskönyvet sem hozzák a szentmisére, ebben a rohanó világunkban otthon felejtik... Figyelni kellene tényleg a méltó templomi egyházzenére is, ennek az orgona legyen a fő kisérője, és nem a gitár, persze fiatalok énekeljenek, de csak a fiataloknak szóló misén, a hivek mindig legyenek késztetve az éneklésre, aki szépen énekel kétszeresen imádkozik, ezt Szent Ágoston irta le!!! Litániát tényleg már csak egynéhány helyen tartanak, pedig ez is megfontolandó dolog kellene, hogy legyen, és aztán a szentségimádások kérdése, kitett Oltáriszentség előtt szabad-e pl. lorettói litániát énekelni az Eukarisztia előtt, miért ne lehetne, az Ur Jézus is elfogadta Szűz Máriát édesanyjának, ő hordozta, miért nem lehet akkor ún. liturgikus előirás szerint imádkozni vagy énekelni!!!??? Az antifónákat is lassan tanitani kell a hiveknek, főleg a Salve Reginát tényleg meg kell tanitani a hivekkel latinul is, mert az egyház hivatalos nyelve a latin, és minden nemzet, legyen az főleg lengyel kivülről éneklik a hivek!!! Magyar szentjeink tiszteletét is mindjobban kellene a liturgiában is feléleszteni, kiemelni pl. az árpádház szentjeit!
Dr. Tanczik Balázs
18. 2014-05-27 23:14:36
Két dabas-gyóni meglátás:

Manapság sok embernek azért nem a szentmise megünneplése a csúcs és forrás, mert így gondolkodnak: "van a hétköznapi életem, és külön a vallási életem"...

A papi hivatások elősegítésére valóban fontos, hogy legyenek fiú és felnőtt férfi ministránsok. De ez nem zárja ki a lányok ministrálását, hiszen az a fajta "papi feladat", ami a ministránsoké, nincs nemhez kötve. Lehet, hogy helyenként úgy történik, de a mi tapasztalataink cáfolják, hogy ha lányok ministrálnak, akkor a fiúk lassan eltűnnek, mert a ministrálás "olyan lányos dologgá" válik.

Szeretettel: Balázs atya
Adáminé Mihályi Erzsébet
19. 2014-11-07 18:36:04
Aszódi munkacsoport hozzászólásai
Szentmisével kapcsolatos észrevételeink, tapasztalataink:
- A zsinati anyagban olvashattuk: „Nem baj, sőt az értékét emeli ki, ha nem szaporítjuk a misék számát.” Nekünk ezzel kapcsolatban ellentétes tapasztalatunk van. Hosszas megfontolás után vasárnaponként bevezetésre került még egy szentmise, aminek következtében nagy mértékben megemelkedett a szentmisére járók száma. Manapság már nincsenek nagy távolságok az autóval rendelkezőknek. A fiatal családok közül korábban sokan inkább átmentek szentmisére a környező települések valamelyikére, de azóta erősödött a helyi közösség. Illetve a templom kis mérete is indokolta ezt a lépést.
- A nép által megszokott, berögződött hagyományokat nehéz kiiktatni. Pl. a fíliában korábban szokás volt évfordulós megemlékező miséken is a libera megtartása. Amióta a vasárnapi szentmise végén ezt nem végezzük, azóta nagymértékben csökkent a mondatott misék száma. Nem értik meg, hogy a Szentmise áldozat az igazi érték, és nem a libera.
- Sikerült bevezetni, hogy az Alleluja kezdetén már mindenki feláll, és nincs virág a szembemiséző oltáron esetleg csak esküvőn.
- Megpróbálunk a Szentmiséken minél többeket bevonni a liturgiába. Hétköznap és vasárnap egyaránt vannak világi felolvasók.
- Nálunk megszokott, és nem okoz zavart a gyerekeknek, hogy fiúk és lányok együtt ministrálnak.
Adáminé Mihályi Erzsébet
20. 2014-11-07 18:38:21
- AMIT SZERETNÉNK MEGVALÓSÍTANI:
o a hívek könyörgését szeretnénk kibővíteni helyi aktualitásokkal
o a zsinati anyagban említésre került a „hivatásokért imádkozó, böjtölő nap; szentségimádási nap” bevezetésének lehetősége. Ezt maximálisan támogatjuk, és elhatároztuk, hogy amíg nem születik erről döntés, addig is saját egyházközségünkben ennek jelölünk ki konkrét alkalmakat.
Szentségek kiszolgáltatása:
- Nálunk a gyakorlat az, hogy a felnőttek (iskolások) keresztelése szentmise keretében történik. A csecsemő keresztséget szentmisén kívül, de közvetlenül a vasárnapi szentmise után szolgáltatjuk ki.
- Sajnos az a tapasztalatunk, hogy hiába hirdetjük, és kérjük a híveket, hogy aki teheti a keresztelésen is vegyen részt, nagyon kevesen maradnak ott.

Aszódi munkacsoport
Valcsák László
21. 2014-11-07 19:18:13
1. A LITURGIA MEGISMERÉSÉRŐL
Gyermekkorunkban megkereszteltek bennünket, legtöbben olyan kicsik voltunk még, hogy nem is emlékszünk vissza rá. Szinte valamennyien járunk szentmisére, mióta az eszünket tudjuk.
Azután 6 - 7 éves korunkban, az első gyónásunk után lehettünk első áldozók, és később részesültünk a bérmálás szentségében. Legtöbbünk életében az egyház liturgiája a családi élettel együtt mintegy a zsigereinkbe ivódott. Jó dolog ez, mert együtt növekedhettünk a liturgiával. Isten elkísért bennünket a szentségekben születésünktől fogva. De éppen azért, mert ez a liturgia ennyire természetes számunkra, fennáll annak a veszélye, hogy nem foglalkozunk vele, nem törekszünk arra, hogy mélyebben megértsük és átéljük, sekélyes, mondanivaló nélküli népszokássá, családi hagyománnyá, netán teherré váljon számunkra. Valami olyat szeretnénk most mi is tenni, hogy a liturgia ne váljék teherré. Akkor lesz valóban életté számunkra a liturgia, ha arról tudásunk és ismeretünk is van.



Valcsák László
22. 2014-11-07 19:19:36
2. A SZAVAK, GESZTUSOK, SZIMBÓLUMOK, JELENTÉSÉNEK FELISMERÉSE
A liturgia elemeinek nagy hagyománya van, tradicionális jellegűek, amelyek egyidősek a katolikus egyházzal, sőt még távolabbi időkre nyúlnak vissza. Abban sem látunk kivetnivalót, hogy bizonyos elemeket a liturgia átvett más vallásokból és más jelentéssel, tartalommal ruházta fel. De megértjük-e, felismerjük-e a gesztusok, szimbólumok valódi tartalmát? Úgy látjuk, hogy szükség van ezek rendszeres frissítésére. Egyrészt, mert ha több évtizeden át veszünk részt szentmiséken, lehet, hogy megszokottá válnak a szentmise bizonyos liturgikus elemei és nem fordítunk kellő figyelmet a megértésükre. De az is lehet, hogy tévesen, rosszul ítéljük meg a gesztusok, szimbólumok mögötti megnyilvánulást, így szükséges ezen” vadhajtások” eltávolítása, a kiigazítás.
Valcsák László
23. 2014-11-07 19:21:33
3. A LITURGIÁVAL KAPCSOLATOS ISMERETEK MEGSZERZÉSE
Véleményünk szerint a liturgiával, a szertartás menetével vagy a jelképekről szóló ismereteket jól át lehet adni a híveknek szentmiséken, prédikáció sorozat keretében, ahogy nálunk korábban már volt is gyakorlat és reméljük, hogy hamarosan újból lesz egy ilyen lehetőség. De egyéb lehetőségek is vannak pl. bibliaórákon. De a legfontosabb, annak tudatosítása, hogy minden ott dől el, hogy milyen lélekkel, mennyire felkészülten veszünk részt a szentmiséken, ahol Istennek találkozhatunk. Jó pár évtizeddel ezelőtt a családokban nagyon fontos volt, hogy a család tagjai együtt, közösen készüljenek a vasárnapi templomba menetelre (ez már akár előző este elkezdődött) és mindannyian ott legyenek a szentmisén. Ezért a lehetőségeinket figyelembe véve elfogadjak (megtűrjük), hogy a miséken a szülőkkel együtt a kis gyerekek is ott legyenek és igyekszünk a hangoskodásukat tolerálni.
Valcsák László
24. 2014-11-07 19:23:13
4. A PAP JELENLÉTE A LITURGIÁBAN
A liturgia mindenekelőtt Isten kimondhatatlan ajándéka az egyház közösségében, a megkeresztelt embereknek. Bár a liturgiát püspökök, papok, diakónusok, akolitusok mutatják be, emberek vesznek részt rajta, mégis Istennel találkozunk, Akivel, mi a magunk emberi módján tudunk kapcsolatot teremteni, szavainkon, gesztusainkon, jeleken, szimbólumainkon keresztül. Ezért is fontos, hogy pap, ill. a szertartást vezető lelkileg felkészülten a liturgiát tudatososan alkalmazva mutassa be a szentmisét, ill. a szertartást. A megbántást elkerülve megjegyezzük, hogy a fiatalabb papoknak is ajánlatos tanulni a nagyobb tapasztalattal rendelkező atyáktól. A hívék igénylik, minden mozdulat, gesztus a helyén legyen és kifejezze azt, amelyről korábban elmélkedtünk. A lazaságnak az a következménye, hogy a hívek elmaradoznak a misékről.

Valcsák László
25. 2014-11-07 20:01:47
5. A HÍVŐK RÉSZVÉTELE A LITURGIÁBAN
A liturgia az egész keresztény néphez tartozik, aki keresztségénél fogva aktívan részt vesz benne, a szolgálati papság vezetésével. A liturgia ünneplése minden hívőre, és nem pusztán a papra tartozik. A liturgia a keresztény élet legfontosabb forrása kell, hogy legyen. Szorgalmazni kell a világiak liturgikus képzését, illetve a liturgikus szövegeket jól megfogalmazva, népnyelven is hozzáférhetővé kell tenni, hogy a liturgia szelleme a felnövekvő generációban is gyökeret verjen. Sajnos tapasztalunk zavaró megnyilvánulásokat is pl. a gyászmiséken a hozzátartozók nem tudják a liturgiát követni, úgy akarnak áldozni, hogy nem végzik el szentgyónásukat, de ez még mindig jobb attól. hogy vannak olyan gyászmisék is, amelyre el sem jönnek a hozzátartozók. De ha a hívő „csak” kelléket, díszleteket és külsőségeket érzékeli a szertartásban, és nem látja meg, hogy mindezek transzcendens valóságra való utalását, akkor könnyen lehet, hogy feladja a katolikus egyházhoz való kötödését és másik felekezethez megy át, ahogy nálunk is volt már erre példa. Ehhez a témához tartozik a körmeneten való részvétel is. Úgy gondoljuk, hogy a körmenet vallásos életünk egyfajta „piár” tevékenysége is, hisz ilyenkor megmutatjuk magunkat a templomon kívül, így sokan láthatnak és nem mindegy, hogy milyen megállapításra jutnak. Ezért a körmenetet a tradíciókra építve, jól elő kell készíteni, ill. meg kell szervezni.
Mikesy György
26. 2014-11-11 22:16:38
Mit köszönhetem a liturgiának, amikor ministráns voltam? Ne lepődjetek meg! "Katonai" fegyelme! Plébános megkövetelte a fegyelmet.Ez volt az ifjúságnevelés, írhatnám, hogy betiltott cserkészkedés helyett. Végül ez adta és adja ma is a liturgia (beleértve körmeneteket, stb.) szépségét és ünnepélyeségét, ahol lelkek testi mivoltukban, állapotuktól függetlenül, tényleg érzik az Isten közelségét a templom csendjében és szálló énekében, Krisztus áldozatát az Oltáriszentségben, az Atya fönségét alkotásban és a Szentlélek szépségét a liturgiában. Ehhez kell a fegyelem! Legyintenek, hogy mára nem lehetséges, már csak modernizálás (mások szemében a lazaság)lenne a megoldás, hogy járjanak a misékre. Ódzkodnak "füstölős" miséktől, már nem kötelező, mondogatják. Így jó lesz? Nem! Ezt megerősítik az előző hozzászólások. Ez a fegyelem ma sem árt a fiataloknak,csak vele kell megbarátkozni, de hogyan? Minden litutgikus cselekedetet meg kell magyarázni, hogy mit és miért. Majd kezdenek hozzászokni a fegyelemhez, végül magukévá tehetik a liturgiát is. A liturgia megszervezéséhez kell a csapatmunka, ez önkéntelenül is összehozza a közösséget.
Juhász Péter
27. 2015-05-30 12:09:03
Teljesen egyetértek Valcsák László írásával. A bálban is akkor érezzük jól magunkat, ha ismertjük a táncokat. Mi sem, gyermekeink nem ismerik a liturgiai események értelmét, jelentését, a mit miért-et. Jól látszik, hogy megszokásból felállunk, leülünk, letérdelünk, de ha egy kis változás van, még a székesegyház szentélyében ülők sem biztosak, hogy most mi legyen álljanak, üljenek? Az oltár képei szobrai műalkotássá "silányultak", nem értjük, ezért nem mond semmit, csak szép. Gondoljunk bele, ebbe a mai fiataloknak semmit nem jelentő közegben várjuk, hogy fiataljaink jól érezzék magukat. Nem lehet, nem tudják jól érezni magukat, ha nem segítünk és nem mondjuk el mi mit jelent, ha nem ismerik az énekeket, stb. Ezért nőtt meg - a fontos, de mégiscsak pótcselekvés,- különböző világi alkalmak jelentősége, hogy valamivel vonzóvá tegyük az egyházat, miközben az, az Úr vacsorájának gyakorlására/val jött létre. A mellényt újra kell gombolni!! Ezért lett fontos a prédikáció, mert azt még értjük, ha értjük. Most kegyetlen leszek: nem szeretem, ha valaki 4-5 évet tanult és nem tud 10 percet beszélni saját szakmájáról papír nélkül, ilyenkor azt gondolom, osszuk ki és ne húzzuk egymás idejét, majd otthon elolvasom. Tudom ez gonoszság, de aki papírból beszél, bármilyen jót is, az nem szuggesztív és nem nekem beszél, az felolvas.
Varga László
28. 2015-09-16 12:19:30
Varga László egyházmegyei zeneigazgató
Az egyházmegyében működő énekkarok részéről érkeztek hozzám információk, gondolatok, főként a kórustalálkozókkal és kottaellátásukkal kapcsolatosan, de lelkiségi, lelkipásztori és művészeti szempontok is szerepelnek.
Érdemesnek tartom ezeket is átgondolni.
Mikesy György
29. 2015-09-24 22:02:13
Liturgiának sok mindent köszönhetünk, belsőleg - külsőleg. Ifjúságnevelésektől ("katonai fegyelemtől") kezdve szentségek által szent pillanatok átélésein és közös énekléseken át hűség megismeréséig, ill. közösségalakító erőkig. Sokan azt gondolják, azokhoz kell pap jelenléte a nap 34 órájában, hogy mindezek megvalósuljanak.
Nem így van! Amikor a pap megjelen, akkor egy személyben, egy időben, egy térben több funkciót tud ellátni, ez nem lehetetlen, hiszen személyiség sokoldalúságából fakadhatnak. Több funkció közül egyet kiemelem, a tanári - tanítói funkciót. Vagyis a pap tanári - tanítói vénál kell hogy rendelkezzen, ahhoz, hogy rávezesse az egyént és közösséget a liturgia megismerésére, szépségére és felfedezésére.
Prédikációban élni kell azokkal a fordulatokkal, hogy becsempésszük a liturgia elemeinek fontosságát. Régen a papok így csináltak. Pl. ha imádságról beszél, néhány mondat erejéig rá kell mutatni, hogy bizony az imádságnak van külső jelei: összekulcsolt kezek, térdeplések, vagy rámutat oltárképekre, szobrokra, stb. "nézzenek oda, nem véletlenül így készítettek annak idején, mert milyen fontosnak gondoltak, stb. Így a liturgia szépsége és megragadott szent pillanatai nemcsak keveseké, hanem mindenkié lesz.
Dóka Tamás
30. 2015-09-25 12:09:38
Köszönöm szépen Mikesy Gyuri ministránsokkal kapcsolatos gondolatait. Jelen életem egyik csődjéből emelnek ki.
Dóka Tamás, Gyömrő
Mikesy György
31. 2015-09-30 17:50:38
Azzal fejeztem be az írandómat, hogy "mindenkié lesz", kedves Tamás!

Tehát kimondottam plébániai (azon belül templomi) közönségnek (bár e kettő nem mindig fedi egymást) írtam, ott életüknek egy része az ifjúság nevelése is. Nekik is fontos a liturgiával kapcsolatos ismeretek átadása, nemcsak a ministránsoknak.

Nekünk nem mindegy, hogy helyesen gyakoroljuk-e a liturgiát?

Több jóhiszemű tévedést tapasztalhattam már a liturgia során.

Mikesy György
32. 2015-09-30 17:51:45
Csak egy példa, amely nem látványos,de mégis ide betévedő istenkereső "idegen" testvérek számára talán zavaró, ha valamit tud a katolikus vallásról. Mise alatt templomi közlekedés során ki előtt hajlongunk?
Magasságos, szent, végtelen irgalmas, kegyelemosztó és dicsőséges szentháromságos Fönség előtt, akinek Fia megtestesült, megszületett, bölcsességben növekedett, örömhírt hozott, tanított, csodákat tett, majd értünk meghalt, feltámadott és ott ül az Atyaisten jobbján, onnan ítélni eleveneket és holtakat, aki parancsot adott, hogy "ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" a Krisztus szent testével és vérével kapcsolatban.
Akkor mindenesetre tabernákulum előtt kell meghajolnunk, addig vagy utána, amíg miséző pap előtt az oltárán van a Krisztus szent teste és vére. Természetesen, ha a pap mögött van a tabernákulum, akkor "nincs probléma", afelé kell hajolni, a "pap irányába". Minden egyéb szent cselekedetnél is vannak hajlongások, pl. amikor nem a miséző pap mondja az evangéliumot.
"Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní- tani!
Nagy István
33. 2015-10-16 10:55:48
Mint kántor a "d" szakaszhoz az alábbiakban szólnék hozzá:
Minden "alpontja" nagyon jó és ezt az elvet kell(ene)követni. Magam a váci Apor Vilmos Főiskola egyházzenei tanszakán végeztem (előtte Harmat Artúr Központi Kántorképzőn szereztem oklevelet) és az ottani tanulmányaim nagyban segítették a a gyakorlati tapasztalatok kiértékeléséhez, és minden kérdésben megfelelő, jó iránymutatást kaptam mint kántor és karnagy egyaránt. a liturgikus gyakorlatok valóban sokat tudnak segíteni, hogy átlássuk a kántori feladatkör sajátosságait. Minden kántornak ajánlom, hogy ha teheti végezze el, és az ott tanultakat alkalmazza is, hogy egyházunk zenéje valóban szent, művészi és egyetemes lehessen!

Nagy István
kántor-karnagy Dunaharaszti
Ádám Bernadett
34. 2015-10-24 16:12:29
A gregorián scholák működése és szerepe az egyházközség életében

Nagyoroszi 2000 lelkes katolikus község, hagyományosan vallásos falu. Itt az emberek szívesen énekelnek.
Harminc évvel ezelőtt csak a SZVU énekeket zengték a hívek, most is énekeljük ezeket, de valami más is történik.
Egyházközségünkben több mint 20 éve működik egy szkóla. A szentmiséken introitust és kommuniót is éneklünk. Hála Istennek nem ütközött akadályokba szolgálatunk, mert plébánosom, +Tarnai Imre mellettünk állt. Ő már egy éve az Örök Hazában hallgat bennünket.
Persze a hívek sem maradtak ki a tanulásból. Vasárnaponként, sőt sokszor hétköznapokon is tanultuk az énekeket. A mostani szkóla tagjai még ministránsok voltak, így volt a mindennapi szentmisék előtt rövid énekpróba. Mára már felnőtté lettek, így mellettem a szentélyben lévő orgonánál, liturgikus ruhában végezzük a szolgálatot.
A liturgia méltó végzésére érdemes minden erőt és fáradságot belefektetni. Szükséges, hogy az énektanítást liturgikus nevelés kísérje. Nagy kegyelem, ha a plébánossal összhangban történik mindez.
Igyekezetünk azonban befullad, ha nem keresünk munkatársakat - kántor,(nálunk 3 kántor is van) szkóla. Mi a világi életben is segítjük egymást.
Ajánlom, hogy ahol csak lehet, szervezzenek gregorián szkólákat.

Ádám Bernadett
kántor, szkólavezető
Ádám Bernadett
35. 2015-10-24 16:15:29
Most egy pár szót szólnék a zsolozsmáról. Nagyorosziban már évek óta énekelünk vasárnap délután (este) vesperást. Egyre nagyobb a látogatottsága, mind többen kapcsolódnak be a zsoltárok éneklésébe is. Ez egy másik, nagyon szép színfoltja a liturgiának.
Vácott is megalakult a Schola Gregoriana Vaciensis, a Karolina Iskola diákjaiból. Ők rendszeresen végeznek a bazilikában liturgikus szolgálatot. Öröm hallgatni a sok kisgyermek hangját, ez igazán felemeli a liturgiát.
Kell, hogy az egyházzenének is legyen motorja, lelkes és igényes kántorokra van szükség!
Nem szabad elkeseredni és csalódni, ha valami nem sikerül, vagy nem úgy sikerül, ahogy mi elterveztük.
Az értékeket mindig nehezebb terjeszteni, mint az ócskaságot.
De megéri a fáradtságot.

Ádám Bernadett
kántor, szkólavezető
Varga László
36. 2015-10-24 20:59:02
Köszönöm Bernadett tanúságtevő sorait. Bárcsak minden templomnak lenne kórusa vagy scholája! Ezen fáradozunk országos szinten is az OMCE vezetőségével és tagjainkkal.
Lelkesítsünk egyházmegyénkben is és buzdítsunk jó példával és jó szóval egyaránt mindenkit, akiben fogékonyságot érzünk, hiszen ez a szolgálat missió, apostoli munka és pasztoráció a "zene és ének ürügyén", sőt azután és ezen felül pedig már ettől is többé válik: az elénekelt liturgia maga.
Nálunk a gyerekek a Váci Székesegyházi Székesegyházi Kórusiskola 5 éve működik. Ezek tanáraiból pedig egy éve létesült és szolgál a Schola Gregoriana Vaciensis. A Váci Székesegyház Szent Cecília Kórusa pedig a felnőtt vegyeskar 60 éve működik.
Varga László (Laci atya)
Benkó Péter
37. 2015-10-30 21:23:57
Véleményem szerint nagyon fontos az egyházközségek életében, hogy énekkarok, kórusok alakuljanak. Fontos lenne, hogy a kántorok, karnagyok a plébánosokkal karöltve, beleegyezésükkel, támogatásukkal énekkarokat alakítsanak. Személyes megszólításokra van szükség az énekkar tagjainak "toborzásában". Mindazonáltal, hogy a szentmisék, esetleg hangversenyek alkalmával énekelnek, az egyházközség életében közösséget alkotva lelki többlettel gazdagodnak, gazdagodhatnak, s ez az egész egyházközség számára pozitív hatásokat tartogathat. A kórusok énekükkel liturgikus szolgálatot végeznek és a liturgia szépségét és méltóságát nagy mértékben elősegíti a kórusok működése. Az énekkarok létrehozása, alapítása, de működtetése sem egyszerű feladat, viszont sokkal több örömet ad, mint amennyi fáradsággal jár.
Benkó Péter
kántor
Molnár Tamás
38. 2015-12-07 20:20:34
Szintén a"d" kántor ponthoz szeretnék hozzászólni. Nagyon fontos valóban a kántorok képzése ill. továbbképzése. Ehhez azonban nem elég csak a gyakorlás, hanem szélesebb körben legyen tájékozott a liturgiában is, ismerje meg az egyházi év ünnepeit, és az ahhoz kapcsolódó énekeket, szertartásokat! Ehhez nyújt nagy segítséget az egyházmegyénkben Vácon nagyon jól működő Kántorképző. Bátran buzdítom azokat a testvéreket, akik e téren éreznek magukban elhívatottságot a plébánosok pedig hívják fel erre a lehetőségre a figyelmüket. A közösség nagyon jó, mind emellett sokat tanulhatnak az egyházzenéről, liturgiáról, hitéletről, zeneelméletről. Mint említettem nagyon baráti körülmények között igyekszünk a 4 év alatt megszerettetni ill. megtanítani a kántoroknak azt, hogy ténylegesen mi is lesz majd a feladatuk az oklevél megszerzése után. Természetesen az iskolai együttlét mellett minden évben kirándulást is szervezünk, ahol nem csak szakmai tapasztalatokról szerezhetnek tudomást a növendékek, hanem egymást is jobban megismerhetik. Tehát nagyon fontos, hogy kántoraink szakképzettek legyenek! Az Istennek a legszebbet és a legjobbat kell adnunk! - az sem utolsó, hogy ezáltal a híveinket is a szépre neveljük!
Juhász Péter
39. 2015-12-08 20:16:07
Nem tudom, jó helyen kopogtatok e? Most így a zsinat végén gyorsan elmondom. Már többször láttam,de ma különösen feltűnt. A zsinatot záró szentmisén, a bevonuláskor látom, hogy az egyik pap nyakában fényképezőgép lóg, egy másik pedig, a bevonuláskor folyamatosan videózik égő vakuval. Én nem irigylem senkitől a szép fényképeket és elhiszem, hogy a hegyi beszédnél is voltak olyanok, akik nem csak Jézusra figyeltek. Mégis mi már tudjuk(?)mit jelent a jelenléte. Szóval, tóra olvasás közben tilos dohányozni, de dohányzás közben lehet tórát olvasni. Miért is van az ünnepélyes szentmise, hogy a hívek és ezek szerint az asszisztencia szép képeket készíthessen, vagy hogy felemelkedjen a szívünk? Ez régen nem volt gond, mert fényképezőgép is kevés volt, és az illemet is ismertük, akkor nem illett. Ma viszont mindenkinek van fényképezőgépe és mégsem szeretnék állandó vaku villogásban ünnepelni, sem karácsonykor, sem húsvétkor, sem máskor. Elég ha a keresztelő, esküvő - a halál már nem olyan érdekes, ott nem fényképezünk - méltóságát tönkreteszik a rohangáló fotósok. Pap testvérek legalább ti ne!


Hozzászóláshoz be kell jelentkezni.

Weboldalt készítette: Dunaweb szolgáltató kft
Oldal tetejére ugrás