A VÁCI EGYHÁZMEGYEI ZSINAT FÓRUMA
BejelentkezésRegisztráció

Vissza a témákhoz Katekézis

KATEKETIKAI ZSINATI MUNKACSOPORT

Témavázlat

 

DEFINÍCIÓ (katekézis/katekumenátus)

 

A katekézis (a hit átadása és növelése) egészének rendező elve a konkrét emberre való odafigyelés, az embert az adott helyzetében - bölcsőtől a sírig - kívánja evangelizálni, ami a keresztény pedagógiában azt jelenti, hogy az egész embert akarjuk megszólítani. A katekézis során mindenképp az Istenből indulunk ki és az embert az élő Istenhez akarjuk vezetni, vállalva, hogy a katekézis folyamatában résztvevőt segítjük isten-, ember- és egyházképének formálódásában. Az általunk vezetettnek - és vele együtt újra nekünk is - meg kell látnia az ideális keresztény alakját, az ideális keresztény közösséget és a zsinatnak megfelelő egyházképet. Ebben az egyházmodellben mindenki felelős az egyház küldetésének betöltéséért. Az ideális cél, hogy a vezetett felismerje, hogy neki is feladata van a közösségnek, magának Isten Országának építésében.

„A katekézis a gyermekek, fiatalok és felnőttek olyan hitre való nevelése, amely leginkább a keresztény tanításnak rendszeres átadásában történik azzal a céllal, hogy a hívőket bevezessék a keresztény élet egészébe”

 

Hitoktatás/hitre nevelés: egészen gyakorlati módon úgy ís lehet fogalmazni, hogy a hitoktatás olyan mint egy három lábú szék. Egyik láb a családi háttér, másik láb a hitoktatás, harmadik pedig a pap/egyházközség és a szentmise. Mindháromnak működnie kell ahhoz, hogy a hitoktatás/hitre nevelés gyümölcsöző legyen.

 

HELYZET (a mai helyzet/valóság bemutatása /diagnózis-status quo)

 

Katekumenális jellegű katekézis iskolai keretek között, befogadó (eukarisztikus) közösség nélkül nehezen elképzelhető. Keresztény fiataljaink nagy többsége tehát hit-oktatásban részesül, de katekézisben nem. Legalább 90 %-ának is evangelizálásra van még szüksége, mert hitismeretek vannak ugyan a fejükben, de személyes hittapasztalat és tartalom nélkül.

A fiataloknak az Egyházzal kapcsolatban is igényük lett, hogy az ő tapasztalataik is számítsanak, őket is megkérdezzék, különösen, amikor róluk van szó, és az ő együttműködésükre is igényt  tartsanak. Jellemzője még ennek a korosztálynak, hogy a társadalom kiskorúsítja őket, és sokszor 25 vagy akár 30 éves korukig nem kapnak felnőtt szerepeket, hisz’ mindaddig tanulnak. A családalapítás ideje is kitolódott, az elköteleződés pedig rendkívül nehéz számukra, mert egy olyan felgyorsult világban élnek, ahol úgy tűnik, minden változik, és semmi sem állandó, nem lehetnek biztosak abban, hogy amit ma kitanultak, arra holnap szükség van-e, vagy amit ma tapasztalnak, az holnap is érvényben lesz-e? Nagy fokú a szorongás, és miközben vágynak a bensőséges kapcsolatokra, egyre inkább szűkülnek ezen kapcsolatok teremtésére alkalmas fórumok.

A római katolikus ifjúság helyzete Egyházmegyénkben:

Kb. 1300 olyan 14-től 29 éves fiatallal van dolgunk a Váci egyházmegyében, aki a vasárnapi misén kívül rendszeresen (hetente, kéthetente) jár valamilyen egyházi, vallási jellegű közösségi összejövetelre. Kb. 1000, plébániák által közösségi tevékenységbe bekapcsolt fiatal van egyházmegyénkben.

A bérmálásra való felkészítés kb. 10 helyen zajlik katekumenális szemléletben. Nincsenek nagyobb fiatalokból kialakult befogadó csoportok. A bérmálkozókból legtöbbször ezért nem is születik közösség a felkészítés során, hanem a szentség vétele után már nem járnak ifjúsági alkalmakra.

A települések nagy részén nincs ember, aki alkalmas lenne arra, hogy ifjúsági közösséget hozzon létre és tartson meg, illetve mélyítsen a hitben. A katekétáink és papjaink nem mindannyian bírnak ehhez karizmát, s nem is éreznek erre elhivatottságot vagy energiát. Az ifjúsági közösséget létrehozni próbálók sikertelenségnek élik meg, hogy csak 2-3 ember megy el ezekre az induló próbálkozásokra, s ezért abbahagyják.

 

CÉLOK, FELADATOK (Hova kellene eljutnunk?)

 

Az egyház küldetésének alapvető és végső célja: a világban a világért az Isten Országa szolgálata.

A katekézisnek fel kell készítenie az öntudatos vallásgyakorlatra, a tudatos tanúságtételre, és a nyitottságra, hogy képes legyen együttműködni a tőle különböző világnézetű embertársaival is.

A katekézis fő feladatai, amelyek a megtérésre épülnek, és a folyamatos megújulásra irányulnak a következők: a hit megismertetése, liturgikus nevelés, erkölcsi nevelés, imádságra nevelés, közösségi életre nevelés, beavatás a missziós küldetésbe.

A katekézis legyen kerügmatikus: a hitoktatónak nem pusztán az igazságok rendszerét kell tanítani, hanem az apostolok példája szerint az evangélium jó hírét kell felragyogtatniuk az emberek előtt. A katekézis legyen antropológiai avagy perszonalisztikus. Ez az jelenti, hogy az embernek választ kell kapnia saját kérdéseire a katekézis által. Nem csak ismeretekre van szüksége, hanem élményekre is, hogy a katekézis résztvevője belegyökeresedjen a személyes és közösségi Isten-kapcsolatba. A katekézis legyen közösségi. Isten ugyanis a közösségnek nyilatkoztatta ki önmagát Jézus Krisztusban, valamint a közösségben élő embert akarja üdvözíteni. A katekézis vegye figyelembe a szekularizáció szellemét. A hitoktató szóhasználatában és terminológiájában vegye figyelembe a mostani világ szokásait. Ez azonban nem jelent szolgai behódolást, vagy egy teljes alkalmazkodást. Azt kell bemutatni, hogy ebben a világban élve és dolgozva a keresztény ember meg tudja élni a hitét, anélkül, hogy a világtól elidegenüljön. A katekézis legyen neveléscentrikus, vagyis vegye figyelembe az életkori sajátosságokat. Az a cél, hogy a katekézisre váró tovább tudjon lépni a hitben és a keresztény elkötelezettségben. A folyamatos katekézisben az oktatási és nevelési cél egyaránt dominál.

Maga a katekézis, tudatos tervezést igényel, mely alkalmazkodik az egyházmegyei programhoz. Ismernünk kell a az egyházmegye pasztorális tervét, mert a helyi közösségek ehhez igazítva kell, hogy megfogalmazzák a lelkipásztori tervüket, és ebben az evangelizáció fő irányát.

A plébániai pasztorális terv része a kateketikai program, amiben szerepel a megfogalmazott célkitűzésekkel a cselekvési terv a különböző korosztályok és csoportok számára és ötvözi a módszertani elveket, hogy irányt mutasson a konkrét kateketikai gyakorlatban.

A katekézis felelőse a helyi egyházközségben a plébános kell, hogy maradjon, és fontos, hogy ne csak teológiai képzettségében tudjon irányt mutatni a katekéta munkatársainak, hanem kateketikai szakmai tapasztalatával is. Fontos lenne a plébános elfogadó, befogadó attitűdje, a papok valódi lelkigondozóként lépjenek a rábízottak felé. A plébános pásztori karizmájához tartozik, hogy felismerje és működni engedje a megkereszteltek közösségében kivirágzó karizmákat, s megtalálja az alkalmas felnőtteket és fiatalokat az egyes feladatokra. A papoknak nem “kivonulni”, hanem erősen "bevonulni" kellene a hitoktatásba, mert pótolhatatlan a papi szerepvállalás, a pappal való találkozás a gyerekek és szüleik számára is. Ezért a legfontosabb prioritásnak a katekézis területén ezért papjaink lelki, szellemi, mentális és fizikai állapota.

Kulcskérdés a papképzés: papnövendékeknek egészséges fogalmaik és tapasztalataik legyenek a közösségi egyházról, katekumenátusról, az oktatás, csoportmunka, iskolai keretek alapjairól. Minden papnövendék számára kívánatos lenne, hogy kötelezővé tegyék a nyári hittan és táborok látogatását.

 

Az legyen hitoktató, aki szívvel vállalja ezt a munkát. A hittanórák pici forrásai az azt követő munkának, bár nagyon fontos forrásai Nem pusztán tanok átadása a hitoktató feladata.

A katekéták számára is szükséges lenne valamiféle az “imaiskola” valamint, hogy legyen saját közösségük, amelyből töltekezenek, mentális egészségük terén is kapjanak segítséget.

Továbbá a katekéták anyagi helyzetére is viseljünk gondot. Fontos lenne azoknak az egyházi alkalmazottaknak, akik tényleg elkötelezetten és hozzáértően szolgálnak,  nagyobb megbecsülésük legyen.

 

Az iskolai hitoktatásnak önmagában nem sok értelme van befogadó templomi, plébániai közösség nélkül, vagy igen nehézkes és gyümölcstelen. Az iskola missziós terület, a gyerekek nagy részét nem a hittan anyag hiánytalan átadásával lehet megérinteni, hanem barátkozással, hisz Jézus is ezt tette. Ha a gyermek megérzi a személye iránt tanúsított valódi figyelmet és érdeklődést, maradni akar hittanon. Elsősorban az Istenre figyelést kell nekik megtanítani, az imádságos lelkületet. Jézus személyének és tanításának “testközelbe” hozására kell tanítani őket. A figyelmen, a barátságon kívül a legfontosabb a példa. Nem tökéletes ember hívja őket, hanem olyan valaki, aki sok gyarlóságán kívül felfedezte magában a szépet, de azt is tudja, hogy ez a pici sem lehetséges Isten nélkül.

 

A hittanra járás mellett a szentmisére járás is nagyon fontos. A hittanosok jelentős száma nem jár rendszeresen szentmisére. Kívánatos lenne elérni, hogy az íratkozzon be hittanra, aki ezt tudja vállalni (szülő és gyermek). Lehet, hogy így kevesebb jelentkező lesz, de azok komolyan gondolják. Nem szabad engednünk, hogy kifejlődjön a gyeremekekben és a fiatalokban a szolgáltató egyház képe, és ez iránti igény.

 

A Katekézis Általános Direktóriuma szerint a plébániai közösség továbbra is a katekézis elsődleges helye. Jól fogalmaz a Magyar Kateketikai Direktórium, amikor a katekézis alapvető feladatáról ír: „A katekézis alapvető feladata az, hogy hirdesse Krisztus üzenetét, hogy részt vegyen a közösség kialakítására törekvő munkában; hogy elvezesse az embereket az istentiszteletre, az imára és a krisztusi szolgálatra”

Minden szentségi felkészítésnek, katekumenális jellegűnek kellene lennie. Ez jelenti azt, hogy már gyerekkorban szükséges a befogadó közösség, és az elsőáldozók mellé szükséges kezeseket és imádkozókat rendelni, akik hordozzák őket. Fejlődéslélektanilag nagyon megfelelő, ha megbérmált fiatalok lesznek a gyerekek kezesei.  Szükséges lenne befogadó csoportok létrehozása a bérmálkozók felkészítésére, már megbérmált fiatalokból. A legjobb, ha a helyi plébánossal együtt ők tartják a katekumen alkalmakat. Azokat készítsük fel a bérmálkozásra, akik döntöttek Krisztus mellett!

Fontos a gyerekek és az ifjúság számára is már gyerekkortól imaközösségek létrehozása, ahol megszerettetjük velük a szentségi életet, ahol Jézus melletti elköteleződésre hívjuk meg őket, és ahol lehetőségük van elköteleződésüket kimondani egymás bátorítására életük különböző területein. Közösség iránti igényt már gyerekkorban ki kell alakítani.

A gyerekek katekézisével kapcsolatban talán még a gyermekeknél is fontosabb a szüleikkel való foglalkozás. Ennek két területét jelölném meg. 1. a családlátogatás, ami olykor preevangelizációs vagy lelkigondozói jellegű. Ezt papoknak, katekétáknak is tanulni kell. Ez egy külön “szakma”. Továbbá lényeges - különösen az elsőáldozás kapcsán - a szüleikkel való foglalkozás, a szülőknek tartott katekézis vagy evangelizációs jellegű foglalkozás.

 

Prioritás kell, hogy kapjon a fiatalok elvezetését személyes istenkapcsolatra, imaéletre és istentapasztalatra. Az egyházi előírások szerint a fiatalok katekézisének is katekumenális jellegűnek kell lennie.

A regionális ifjúsági közösségeknek nagy jelkentőségük van. Ugyanakkor a regionális ifjúsági munka alapját képező helyi közösségek megtámogatása és létrehozása (a települések 74%-ában) sürgető feladat.

Elérendő cél lehetne minden egyházközségben egy ifjúsági vezető (lehetőleg legyen a képviselő-testület tagja), mellette 2-3 animátorral, akik nemcsak a helyi ifjúság lelke és mozgatói, hanem a régió (+egyházmegye) ifjúságával való kapcsolattartásért is felelősek.

Kulturális párbeszédet kell folytatnia azokkal a felnövekvő generációkkal, akik már ezen a digitális kontinensen, vagyis az internet és a média által teremtett új világban szocializálódtak.

Kiemelt fontos a családalapítás előtt álló katolikus fiataljaink mentális és anyagi támogatása.

Kulcsfontosságú karizma, amit Mária, a legszentebb édesanyánk ajándékozott ennek az egyházmegyének, ami az egyes ifjúsági régióknak a lelkisége, hogy eukarisztikus, máriás, Szentlélekre figyelő és Isten Országát kereső közösségeket akarunk formálni a fiatalokból.

 

ESZKÖZÖK Milyen eszközeink, lehetőségeink vannak/kellenek a megvalósításhoz?

 

Tudnunk kell, hogy az egyes egyházközségeknek milyen tartalékai, vitalitása van, amely nem csak az ott szolgálatot végző lelkipásztor személyét jelenti. Katekézis egésze a közösség életére és hitére alapoz a plébános irányítása alatt, de a hit átadása nem képzelhető el csupán az ő személyében.

A papság folytonos továbbképzésének segítése a római és a magyar dokumentumok fényében.

Katekéták képzése, továbbképzése és támogatása, értékelése, esetleg a kredit rendszer kiépítése és bevezetése. A missio canonica rendszerének folyamatos elemzése és segítségnyújtás, véleményezés azok kiállításához. A szakmai továbbképzések és ellenőrzések (valójában szakfelügyeleti rendszer, ami elsősorban segítség és nem számon kérés). Lelkigyakorlatok szervezése katekéták részére.

A teológiai tanulmányokat  végzők (elsősorban a kispapok) pasztorális tanterveinek ismerete.

A katekézis alapdokumentumainak (ÁKD, KÁD, Kat. Isk., KEK, LG, OICA, PÉD, SC) megismertetése és ezen irányelvek összehangolása (mit ért az Egyház a katekumenátus jellegű katekézis fogalmán, a fogalmakat és tartalmi egységeket a katekézisben résztvevők ismerjék és alkalmazzák, világos különbségtétel a katekézis és az iskolai /még akkor is, ha az egyházi fenntartású!/ vallásoktatás gyakorlata között).

A katekézis helyzetének feltárása. A meglévő struktúrák, szervezeti egységek (plébánia, esperesi kerület) helyzetfelmérése kateketikai-katekumenális szempontból. (feltérképezni a katekézis jelen helyzetének gyenge pontjait (személy, tárgy, épület) és benső erejének kohézióját, kegyelmi alapját.

Az államilag dotált hitoktatás szakmai ellenőrzése (hittan naplók, tantervek, tanmenetek, folyamatos továbbképzés moderálása).

Az egyházmegyében folyó kateketikai munka összehangolása és ellenőrzése.

Kateketikai segédeszközök biztosítása (tanterv, tankönyv), és ezek összehangolása

A katekumenátus helyzetének felmérése az egyházmegyében (hol van katekumenátus, hol működik jól?)

A hitre való nevelés (peevangélizáció) és a szentségi katekézis szemléletbeli szétválasztása, a plébániai katekézis jellegének és fontosságának kiemelése.

A szülői katekézis tematikájának kidolgozása a preevangelizációban és a szentségi katekézisben

Együttműködés az OHB – val, az EKIF-fel, és az egyházmegye más intézményeivel, bizottságaival (oktatási bizottság., ifjúsági bizottság és iroda).

Az EHB elnökét a megyéspüspök nevezi ki, aki javaslatot tesz a megyéspüspöknek a tagok kinevezésére és új tagok felvételére. Az EHB elnöke tervezi és irányítja a bizottság munkáját, aki kinevezett munkatársaival minden naptári év végén írásbeli beszámolót nyújt be és elkészíti a bizottság munkatervét, melyet a főpásztor a beszámolóval jóváhagy.

 

2011. őszén két új dolog kezdődött egyházmegyénkben: a Kovászoló Egyházmegyei Ifjúsági Közösségszervező és -Vezető Képző. A jelentkezők azt vállalták, hogy a két év elvégzése után minimum egy évig segítségére lesznek a helyi plébánosnak és katekétának egy krisztusi gyerek- vagy ifjúsági csoport kialakításában vagy megtartásában. A másik újdonság az Emberhalász Ifjúsági Misszió, melynek keretében jelenleg 6 fiatal szolgál fél vagy főállásban, esetleg napi 6 órában. A feladatuk az, hogy 4-6-8 településen segítsenek létrehozni vagy megtartani a fent említett közösségeket, s a fiatalokat bekapcsolni a saját régiójuk és egyházmegyénk életébe, illetve folyamatosan kialakítani egy egységet és kapcsolatot a térség papjaival és katekétáival. Ők mind vagy végzett katekéták, vagy jelenleg folyamatban lévő képzés alatt állnak. Hivatásuk tehát, hogy az egység kovászaiként krisztusi ifjúsági vagy gyermek-közösségeket szervezzenek, vezessenek, a helyi lelkipásztort és munkatársait segítve, velük együttműködésben.

Elsősorban a helyi, egyházközségi rendszeres közösségi alkalmak (heti ifi-hittan, lelki napok, nyári táborok stb.) kínálnak lehetőséget a közvetlen találkozásra. Másodsorban az évközi régiós találkozók feladata, hogy alkalmat adjanak a szomszédos közösségek találkozására, s ezeket követik az egyházmegyei, országos vagy nemzetközi találkozók.

Az akolitusok jelenléte fontos az oltárszolgálatban. Be lehetne őket vonni a ministránsokkal való foglalkozásokba, és a fiúk nevelésébe.

Hasznos lenne egy egyházmegyei internetes ötlettár, ahol jó program vázlatok, tábortervek, játékötletek lennének!

Létre lehetne hozni egyházközségi ill. régiós adatbázist is, hogy ki hol kér segítséget egy adott régióban.

Érdemes lenne jól működő külföldi példákkal is megismerkedni!



Beer Miklós
1. 2013-01-30 20:27:23
A katekézisben az elmélet és gyakorlat kapcsolatát próbáljuk megvalósítani! A "Timúr és csapata" /ez a mi nemzedékünk számára volt etalon/ színvonalára szeretném eljuttatni a fiataljainkat. Ez azt jelenti, hogy minden korosztály számra értelmes feladatokat kell felkínálni és őket erre meghívni. A szemét-gyűjtés alapfokától az idős emberek meglátogatásán át a téli tüzelő- élelmiszer-osztásig. A lényeg, hogy ne álljunk meg a fiatalok szórakoztatásánál. Merjünk velük őszintén, felnőtt módon beszélni. Merjük őket felnőttként kezelni.
Miklós püspök
gedeon józsef
2. 2013-03-06 08:58:33
A neokatekumenális úton járás a keresztség szentsége értékeinek, jelentőségének újra felfedezése,elmélyülés a hitben.

A neokonfirmális út a következő lépés, az elnevezésből egyértelmű, hogy ez a bérmálás szentségének, ennek ke-
gyelmeinek újra felfedezése, tudatosítása s gyakorlattá, életté váltása már a szentség kegyelmei folytán, me-
lyek reviviskálnak épp a folyamat által. Középpontba talán a szentlélek 7 ajándékát állítva.

Lelkigyakorlat-tartásra készülve el is neveztem a 3 nap programját (kellő szerénységgel!) neokonfirmális kate-
kézisnek. Segítsen a Szentlélek engem is, a majd ottlévőket is és mindnyájunkat!

Mindez csak "bejelentkezés", Vác, 2013.március 6. Gedeon Jóska
Szabó László
3. 2013-10-09 20:11:53
Tiszaföldvári Plébánia hozzászólása:
Nagyon tetszik a "háromlábú szék" hasonlata, vagyis a családi háttér és a hitoktatás mellett nagyon fontos a fiatalok számára valamely plébániai közösséghez való tartozás.
Tapasztalatunk, hogy azok a fiatalok maradnak meg az elsőáldozás és bérmálás után, akiknél mindhárom lehetőség adott és élnek is vele.
Fontosnak tartjuk a családlátogatást. De ne csak a problémás gyerekek szüleit keressük fel, hanem a többieket is, mert a szülőkkel való jó kapcsolat ugyanolyan fontos, mint a gyermekek hitoktatása. Kiváló lehetőség ebben a munkában a hittanos családi napok, valamint nyári táborok szervezése a szülők bevonásával.
A közösségépítésben fontos a "mag" megteremtése, nem baj, ha eleinte csak 1-2-3 fiatal jön el. Jézus is csak 1-2 tanítvánnyal kezdte a működését.
Jó lenne, ha a felnőttek katekézisénél a lelkipásztorok egységesen alkalmaznák a beavató szentségekre való felkészítést. Ehhez útmutatást ad a Magyar Katolikus Püspöki Kar által kiadott "Felnőttek beavatása a keresztény életbe" c. kiadványa a magyar viszonyokra alkalmazva. A felkészítéshez jó segédanyag Tomka Ferenc atya "Találkozás a kereszténységgel" c. könyve, amely tantervet is tartalmaz.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a katekumenális szemléletű, befogadó közösség bevonásával végzett felkészítés eredményesebb, mint az egy személy (lelkipásztor vagy katekéta) által végzett oktatás.
Kovácsik Antal diakónus és a Zsinati Munkacsoport
Nagy István
4. 2013-10-17 12:25:06
Kedves Atyák!
Legutóbb Szolnokon a zsinaton téma volt a katekézis. Itt
tértünk ki a kötelezően választható hittan témájára is. Mint
említettem az összevont rekollekción, Nagykőrösön van olyan állami
iskola, ahol 0 db jelentkezett mind a katolikus, mind a református
hittanra. Vagyis sem 1., sem 5. évfolyamon senki nem kérte. Tavaly a
törvényi előírásoknak megfelelően összehívták ugyan a
tájékoztató szülői értekezleteket, ám arra nem, vagy csak alig
mentek el szülők. Idén jó lenne kicsit "hamarabb felébredni". Mivel a
második félév környékén úgyis lesz szülői értekezlet az
önkormányzati iskolákban és az óvodákban is, időben (december) kellene
felvennünk a kapcsolatot az intézmények vezetőivel, egyeztetni velük,
hogy nekik sem kellene külön értekezletet meghirdetni, ha erre
bemehetnénk és beszélhetnénk a szülőkhöz. Nem szabad elfelejteni
magunkkal vinni jelentkezési lapot , hiszen a 2013/14-es tanévre leadott
lap egy tanévig érvényes. Látogassuk meg a szülői értekezleteket az
állami általános iskolák 1., 4. és 5. évfolyamain, valamint az
óvodák - beleértve az egyházi óvodákat is - nagycsoportos szülői
értekezleteit. Így talán nem fordulhat elő, hogy esetleg lebeszéljék
a szülőket a hittanról. Most még nem vagyunk elkésve, okuljunk a
tavalyi kapkodásból és éljünk a törvény adta lehetőségeinkkel. Ráadásul nem járhat fakultatív hittanra állami iskolában 1., 2., 5., 6. osztályos gyermek a jövő tanévben.

Nagy István diakónus, Nagykőrös.
Juhász Péter
5. 2013-12-23 01:22:11
Minden Egyház nagy lehetősége, sikerre és bukásra, a hit- és erkölcstan választható/kötelező bevezetése. Azt nem tudom, hogy a katolikusnak tartott főiskolák, egyetem milyen minőségben produkál oktatókat, de most az egyháznak csak a legjobbakat szabadna foglalkoztatni a hitoktatók közül. Ha rosszul élünk a lehetőséggel, rossz oktatókkal, rossz könyvekkel, rossz szemléltető eszközökkel próbáljuk kipipálni a feladatot, a hit- és erkölcstan oktatás, az énekórák sorsára fog jutni.Tudom kevés idő állt rendelkezésre a felkészüléshez, de erre nagy erőket kellene öszpontosítani, mert csak magunkat okolhatjuk, ha ez az oktatás dugába dől. Evangelizálni akarunk, kaptunk állami segítséget hozzá. Sok az ellendrukker, kaptunk központi megerősítést. Megengedhetjük e magunknak, hogy cserben hagyjuk az embereket, az államot?
Péter
Dr. Tanczik Balázs
6. 2014-05-27 22:06:23
A dabas-gyóni és dabas-szőlősi egyházközségek otthoni felkészüléséből:
A szülői tekintélyt kellene helyreállítani, mert ez a fogalom a "gyerek jogaira" való hivatkozással kiment a divatból, holott a családi prekatekumenátus egyik alappillére. A gyerekek motiválására bevált: a ministráns-verseny, az országos TAKI, sőt a hitoktatónk létrehozott egy "gyóni hittanosok" facebook-oldalt, amin 50-60 hittanost folyamatosan el tud érni.

A hernádi este tapasztalatai:
Nagyszerű lehetőség a kötelező hittan/etika biztosítása, de ez még csak a prekatekumenátus. Emellett személyesen és közösségileg olyan vonzó példát kell nyújtanunk a katekumennek, hogy szívesen meg is maradjon köztünk.
Természetesen a CIC és az OICA által meghatározott minimum és maximum keretei között, a papnak van saját döntéshozatali felelőssége, hogy egy adott katekumen érettségi szintjét megállapítsa, és neki a következő lépcsőfokot kijelölje.
Egyikünket határozottan fellelkesítette az este abban, hogy az emberek előtt bátran megvallja a hitét (megj.: magas szintű hivatalban dolgozik, sok emberrel foglalkoznak). Sőt kifejezett késztetést érzett arra, hogy 1-2 héten belül meglátogasson valakit, akiről tudja, hogy problémákkal küzd. Ahogyan ő fogalmazott: "a látványosan elesettet könnyű észrevenni", de a titokban szenvedőhöz is oda kell lépnünk Krisztus szeretetével.
Dr. Tanczik Balázs
7. 2014-05-27 22:07:15
A magam szerény kérdése (nem kötözködési céllal):
A témavázlatban hivatkozott "egyházmegye pasztorális terve" hol olvasható?

Köszönettel: Balázs atya
Pazdernyik Laura
8. 2014-11-02 23:10:48
Először is köszönöm a hozzászólás lehetőségét.
Én mint katekézisen részt vevő szeretném megosztani a személyes tapasztalataimat:
A Neokatekumenális Út katekézisein keresztül kerültem az Egyházba. A legfontosabb tapasztalatom az élő Istennel való személyes találkozás a kérügma hirdetése által. Ráébredtem, hogy a kérdéseim, problémáim benne vannak a Bibliában a szereplők életén keresztül, és Isten megválaszolta azokat, amikor az üdvtervet végigvitte. Közel került hozzám a Biblia üzenete, mert az az Isten, aki akkor munkálkodott, az én életemben is tud munkálkodni.
A hit útján elindulva ugyanezt a személyes találkozást élem meg a liturgiában az eucharisztia, a bűnbánat és az elhangzó ige által. Így tapasztalom, hogy az örömhír gyakorlattá is válik az életemben. Isten foglalkozik velem, formál.
A testvéri közösségben fontos tapasztalat számomra, hogy a testvérek szintén azért jönnek el, mert mind ugyanezt tapasztalják, maga Jézus az, aki miatt együtt akarunk lenni, mint hajdan a tanítványok.
Együtt tudunk növekedni a hívő életben katekétáink és a plébános atya vezetésével.
Hálás vagyok Istennek az odaszánt katekétákért és minden atyáért, aki hitbeli növekedésünket szolgálatával támogatja.
Adáminé Mihályi Erzsébet
9. 2015-03-18 21:17:32
-1-
Aszód helyzete:
- Aszód szerkezetét tekintve minden szempontból összetett. Nagyon sok a bevándorló. Többségében katolikusok által lakott település, de nagy arányt képviselnek a protestánsok is.
- Plébániánkon alakulóban van a befogadó közösség. Ez alatt azt értjük, hogy sokakban megvan a fogadó készség, és rendelkeznek a szükséges lelki háttérrel is, de a konkrét feladatok nem kerültek még szétosztásra. Először szeretnénk, hogy ez a közösség erősödjön meg.
- Vannak világi munkatársak és fiatalok is, akikre az ifjúsági munkában, és közösségépítésben lehet számítani.
Célunk kitűzésekor a példaként felhozott „háromlábú széket” szeretnénk kiemelni. Úgy látjuk, hogy a szék legrövidebb lába a családi háttér. Bár ezt a legnehezebb formálni, mégis ahhoz, hogy a stabilitás megvalósuljon, ennek támogatása nélkül nem tudunk érdemben tovább lépni. Ezért elsődleges célként mi a szülőkkel való kapcsolatépítését tűztük ki. Ma már azt kell mondani, hogy a nagyszülői háttérre sem lehet úgy támaszkodni, mint régen. Egyrészt, mert már sokan közülük sem részesültek hitre nevelésben, másrészt többségük távol él a fiataloktól, ezért még ha tudnák is őket támogatni a távolság gátat okoz. Ennek érdekében próbálunk közösségi programokat szervezni, ahol könnyebben meg tudjuk szólítani a szülőket is.




Adáminé Mihályi Erzsébet
10. 2015-03-18 21:36:14
-2-
A szülőkkel megpróbálunk rendszeresebb kapcsolatot kialakítani. Pl. szülői értekezlet, ahol számukra is tarthatunk evangelizációs foglalkozásokat. De ma már egy-egy e-mail, vagy telefonhívás is sokat jelenthet, mert érezhetik, hogy fontos számunkra a gyermekük.
Eszközök: Mi félve nyúlunk a kezes állításához. Úgy véljük, hogy a kisebb gyerekeknél erősebb a családi kötődés. Hiába hiteles a kezes, ha a gyermek a saját családjában nem részesül vallási élményben. Inkább arra kell törekednünk, hogy a gyermeken keresztül a szülőt is meg tudjuk szólítani, mint ahogy erre több példa is volt Egyházközségünkben. Azt viszont megvalósíthatónak tartjuk, hogy egy-egy szentségvételére készülő személyt lelkileg rábízzunk másokra, akik rendszeresen imádkoznak értük.
A katekumenátus „jellegű” csoportot a bérmálkozásra készülőkön keresztül próbáljuk kialakítani. Ők már tanúságot tesznek a közösség előtt. Közösen keressük, hogy a közösségben milyen feladatot tudna örömmel vállalni. Rajtuk kívül fontosnak tartjuk a ministránsok és felolvasók csoportjával való foglalkozást. Erre vannak lelkes fiataljaink, akikre biztosan számíthatunk.
Ami sajnos nem valósult meg, az a munka közös kiértékelése a plébános és hitoktatók, munkatársak körében.
Amiben még kereshetjük a növekedés lehetőségét az a nyitás kérdése. Bár fiataljainknál folyamatos az utánpótlás az ifjúsági munkában, de fiataljainkra nem jellemző a Galgamenti találkozókon való részvétel.
Aszódi Munkacsoport


Hozzászóláshoz be kell jelentkezni.

Weboldalt készítette: Dunaweb szolgáltató kft
Oldal tetejére ugrás